Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)

) 20 C

tetszhalálnak tehát két íaja van .• az egyik , melly által a’ vízben fúltak vesznek el; a’ másik, melly a’ léghianyos téren való tartózkodásból származik.

— A’ vízben fűlt meghal, mert nem lehelhet, nem lehelhet pedig mivel vizalá merülése által megfosz- tatik a’ leheliésmüködésre szükséges Jégtől. Ezen tetszhalálról általánosan szólandok, csak azt kívánom megbizonyitani, hogy ennél úgy, mint minden más tetszhalálnál a’ viszeresvér literessé nem változtatása által idéztetik elő a’ halál. Könnyen azon gondolatra jöhetne valaki: váljon a’ víznek

— mint sűrűbb ’s hidegebb anyagnak érintése, miáltal természetesen mindig több hévanyag ragadta- tik el, nincs e némi befolyással? azonban a’ halál sokkal nagyobb sebességgel köszöntbc, sem hogy ezen érintés,—* melly ha sokáig tartana csakugyan fontos lehetne — nagy befolyást eszközölhetne. Hogy a’ vizbefultak gutaütéses állapotot mutatnak, az való, de ez a’ halált megelőző küzdéstől származik, midőn működvén még a’ szív , vért lövel literek által az agyba, honnan az a’ tüdőkben létező akadályok miatt vissza nem folyhatik.

A1 léghiány okozta tetszhalálnak másik faja úgynevezett léghiányos téren tartózkodásból származik. Ez szorosan véve nem történik, mivel földgolyónk körül van véve levegővel, és nincs hely , hova ez nem hatna. Azt csak állatokon tapasztalhatjuk, mellyeket kísérlet végett légszivalyús gé- pely alá teszünk ’s látjuk , hogy a’ léghiány* hatását annál jobban érzik, mennél jobban kiszivatik a’ levegő, t. i. előbb sóhajtanak, ásitnak, gyakrabban lehelnek, végre elesnek, és ha levegőt azonnal nem kapnak, meghalnak. Ezen halál1 oka szinte az, melíyet minden más tetszhalálnak tulajdonítunk. Itt még az a kérdés is támadhat: van-e’a’lég’nyo-