Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
84 Kóros újképletet. nagyságúak, ritkán nagyobbak, sárgásak, lágyak, meglehetős élesen körül vannak írva, de soha sincsenek kötszövettokkal körülvéve, s nagy hajlammal bírnak szétesés és fekélyes roncsolódásra. Többnyire elsődlegesen képződnek nagy számmal, de másodlag is sokszorosan elterjedhetnek. Legtöbb esetben legelőbb az orrüreg takhár- tyájában képződnek, abban elkülönített, később összefolyó fekélyeket okoznak és gyakran kiterjedt, magát a porczot és csontot is megtámadó roncsolásokat hoznak létre. Néha mutatkoznak gumók s az azok széteséséből származó fekélyek a gége, légcső és hörgőkben is. Másodlagos gumók találtatnak a nyirkmirigyekben, tüdők, bőr, izmok, lép, vesék, bélben, a savós- és izhártyákban. A takonygumók szövettani elemei kis, a nyirksejtekkel egyenlő sejtek, melyek szorosan össze vannak zsúfolva vagy finomszemcsés sejtköztianyaggal ellátva. A sejtek a kötszö ve tsejtek szaporodásából származnak. A takony által megtámadott embernél a fajlagos takonygumókon kivül a testnek több helyein átrakódási tömületek és fekélyek, diphtheritikus lobok és nyirkedénylobok találtatnak. e) Bőrfarkasgumók (Lupusknoten). A bőrfarkas számos köles- egész kendermagnagyságú gumók újképzése által jellemeztetik, melyek finomszemcsés alapanyagban foglalt magvakból és nyirksejtekből állanak s kötszövetsejtek szaporodása által a kötszövetben képződnek. Szürkebarna színűek, szorosan körül vannak írva, a nélkül hogy be volnának tokozva, és nagyon hajlandók fekélyes szétesésre. A bőrfarkasgumók leginkább az arcz bőrében fejlődnek, hol terjedelmes roncsolásokat okozhatnak. Ezen kivül a bőrben a test egyébb helyein is találtatnak; továbbá előjönnek az orr-, szájüreg takhártyájában, a szájpadláson, garat és gégében, mindenütt fekélyeket s nagy roncsolásokat okozva, melyek azonban, mint a bőréi, rostos hegek képződése mellett gyógyulhatnak. í) Fehérvéres gumók (leukämische Knoten). Ezen gumók a fehérvérűek hullájában találtatnak; kölesegész mogyorónagyságúak, fehérek, lágyak, néha majdnem velő- szerűek s többnyire nagy számban fejlődnek. Kis magvak és nyirksejtekből állanak s a kötszövetsejtek szaporodása folytán
