Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Gümők. 81 állanak, melyek finomszemcsés, fehérnyés alapanyagba vannak ágyazva. Legelőbb az arcz, végtagok és törzs bőrében képződnek, hol többnyire terjedelmes roncsolásokat okoznak, de hegképződés mellett meg is gyógyulhatnak; továbbá a szemhéjak bőrében s a köthártyán lépnek föl; azután a pofáknak, a szájpadnak, nyelvnek, órrüregnek, gégének, légcsőnek, hörgőknek, bélnek, méhnek s a kürtöknek takhártyáján, végre a mell-, sziv-, hashártyában, valamint a tüdőkben és nyirkmirigyekben is. Az érzéktelenítő poklosságnál (Lepra anaestketica) ily csomók nem képződnek, hanem hasonló tömeg, mint terjedelmes (diffus) beszürődés képződik a gerinczagy körül, mire utóbbinak sorvadása és keményedése, a bőrnek és végtagoknak hűdése és üszkösödése következik, azok végrészeinek leválásával. Egyébiránt néha a gumós és érzéktelenítő poklosság szövödései is föllépnek. A lépra minden világrészen előjő, Európában leginkább délkeleten, mégis az éjszakon is bír, Norvégiában, egy főszékhelylyel. Minden korban fellép, leginkább mégis 10—20 év közt; örökölhető de nem ragályos. Gyógyulás lehetséges, de nagyon ritkán lép föl; a halál többnyire vérszegénység és sorvadás folytán lép be, néha agy hártya-, mellhártya-, tüdőlob s igen nagy mérvű hasmenés következtében. c) Gümők (Tuberkel). A leggyakoribb és leginkább halálos betegségek egyike a gümőkór, mely többnyire az atyától vagy anyától örököltetik, sok nemzedéken keresztül fennállhat, önként ritkán fejlődik és közönségesen akkor is átalános megbetegedés jelentőségével bír, és csak ritkán lép„ mint tisztán helyi változás föl. Ezen betegség nevét onnan vette, hogy az abban elhaltak hulláinak bántalmazott szerveiben számos, többnyire apró csomócskák, gümők láthatók, melyek által az ép szövetek helyökből kiszoríttatnak és elroncsol- tatnak. Ezen gümők ritkán nagyobbak egy kölesszemnél vagy kendermagnál, mégis néha borsó- egész mogyoró-, sőt dió- és tyűk- tojásnagyságuak is jönnek elő; egyenként es szétszórva feküsz- nek a szervekben vagy csoportokban együtt; részint egészen lágyak, nedvesek, részint sárgák, szárazak és morzsalékony-túró- szerűek. Ezeken kívül láthatók még a szervekben el nem határolt beszüremlések, egészen hasonló, szürke vagy sárga anyaggal, milyenekből a gümők állanak es annak, valamint a gümoknek Förster, kórboneztán. í)
