Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
82 Kóros újképletek. széteséséből származó üregek és fekélyedések. Szürke és sárga gümők, szinte olyan liatárnélküli beszüi'ődések, barlangok és fekélyek képezik tehát a gümőkóros hullában a legnevezetesebb leletet. De ezen változások nem mindég ugyanazon kóros folyamat terményei, ezek t. i. részint újképletek, dagok, részint lobos izzadmányok és sejtképződések sajátságos átváltozásokkal. Ezeknek egészen helyes és elfogulatlan megitéléséhez továbbá tudnunk kell, hogy hasonló változások néha a nem gümőkórban elhaltak hullájában is találtatnak és azért nem minden szürke vagy sárga, túrószerű csomócska, nem minden szürke vagy sárga túrószerű beszürődés és üreg tekintendő fajlagos gümős változásnak. Valamint csak sokévi, pontos, különösen górcsövi vizsgálatok által jutottunk ezen eredményhez, úgy csak hosszabb tapasztalás és útbaigazodás (Belehrung) a bonczasztalon és górcsövén szolgálhat alapul ezen dolgokban biztos Ítélethozatalra. Némely pontok az egyes szervek gümősödésénél ezen tekintetben tovább fejtegettet- nek. Továbbá itt csak az újonanképzés által eszközölt változásokkal van dolgunk, míg a lobos változások a lobnál fognak előadatni. Az említett gumócskák, gümők többnyire újképleteknek vagy apró dagoknak jelentőségével bírnak, leginkább kis terimök és nagy számuk által jellemeztetnek, melyben egyszerre egy szervben kifejlődnek s továbbá felette finom alkatok által. A szürke gümők mindég a legfiatalabbak s apró kerek és peteidomú magvak és sejtekből állanak; a meztelen magvak száma többnyire túlnyomó, a sejtek nagyon kicsinyek, mennyiben a sejthártya a mag körül csak kévéssé emelkedik ki. Ezen elemek szorosan össze vannak zsúfolva s köztök az anyatalajnak csak kevés rostjai és edényei láthatók, míg a gümőkben saját váz és saját edények nem képződnek. A gümők ezen elsőd elemeinek fejlődése mindég az anyatalaj sejtjeiből indul ki; többnyire itt is a kötszövetsejtek azok, melyekben a magvak oszlása által meztelen magvaknak nagy tömege képződik, melyek az anyasejthártyának sorvadása után szabadok lesznek vagy melyek oszlás által az említett kis sejteket hozzák létre; de hasonló folyamatokkal találkozunk a mirigyek sejtjeiben is, melyekben leginkább a belgyarapodási magképzés (II. 9. a.) túlnyomó. Az újonanképzett magvak (II. 9. a.) és sejtek egy ideig oszlás által nagyon gyorsan szaporodnak, tehát mindég szorosabban zsúfolódnak össze, nyomásuk által a gümőket átható s legközelebb környező hajszáledényeket elpusztítják s így saját szétesésüket
