Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
80 Kóros újképletek. Az összeállás többnyire gyenge, a metszfölület leginkább vörösesszürke szint, lágy, mirigyes-húsos, egyenletes szerkezetet mutat; a tömeg nem ritkán gombalágyságú, sűrű, felolvasztott arabmézgához hasonló nedvvel gazdagon ellátva; ritkán bír a genyhez majdnem hasonló sajátsággal. Öregebb dagok többnyire tömött, száraz szerkezettel bírnak, a középén sárga, túrószerűen törékeny magot mutatnak vagy egészen ily tömegből állanak. A bujakóros gumók górcsői vizsgálata mint túlnyomó elemeket, kis, petéded vagy kerekded magvakat mutat és kis, a nyirk- sejtekhez hasonló vagy azokkal egyenlő sejteket; e két elemek semmi fajlagossággal nem bírnak, szorosan összezsúfolva feküsznek a rostos vázban. Majd oly tömegesen lép mag és sejt fel, hogy a váz nagyon háttérbe szorul, majd utóbbi van nagyobb mennyiségben jelen. Minthogy magvak és sejtek kötszövetsejtekből képződnek, eleinte külön foglalnak helyet a kötszövetvázben, később, folytonos gyarapodás mellett, kisebb nagyobb csoportokban; de ezen rendezés semmi fajlagosságot nem mutat. A nevezett magvak és sejteken kívül gyakran nagy mennyiségű orsóidomú sejtek is találtatnak, mint a kötszövetsejtek szaporodásának terményei. A váz majd rostos, majd hasonnemű, néha nagyon lágy s majdnem nyálkás. Utóbbi esetben ekkor többnyire a nyirksejtképződés túlnyomó, a dag szétfolyásra hajlandó s fekélyes szétesést eredményez. A kemény dagok, melyek magvak és orsóidomú sejtek- ban gazdagabbak, hajlandóbbak töpörödésre, azokban rövid időn zsíros átváltozás és finom szemcsés szétesés áll be s a horzsalék felszívódása után szaporodás és gyógyulás következhet. Bujakóros dagok leggyakrabban a bőrben, csonthártyában, csontban jönnek elő, ezután leggyakrabban a máj, tüdő, herék, agy velő, agy hártyákban, igen ritkán a lép, vesék, lcedezmirigy, paizsmirigy, hasnyálmirigyben, petefészekben, méh, szívben s az emésztő és légző szervek takhártyájában. b. Lepra gümók (Lepraknoten). A csomós formánál (poklosság [Lepra], görögök elefantkorja, Spedalskhed) a test sok helyén kerekded, borsó- egész mogyóró- nagyságu és nagyobb csomók képződnek. Többnyire nagy számmal, sok százankint lépnek föl, lágyak vagy tömöttek, szürkéssárgák, ellágyulás és fekélyedő szétesésre vagy töpörödés és turó- sodásra hajlandók s a nyirksejtek sajátságával ellátott sejtekből
