Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)

Átalános kórboncztan

78

Kóros új képletek.

zsirszerűen fénylők (I. 8. d.). A szemcsés testeken itt ott rügyszerű kinövések láthatók, a körny sejtjeinek oszlásából származva (I. 9.).

Öregebb hámrákok gyakran száraz, kemény, morzsalékony metszfölszint mutatnak; a középen kásadagszerü (atheromatös) pép látható, széteső anyagból, s ha ezen változás kerekded, körülirt csomókban mutatkozik, a dag első tekintetre dermoidtömlővel cserélhető föl, kemény, a középben széteső tartalommal.

Némely hámrákok az által tűnnek ki, hogy a sejtek csakhamar átváltoznak finom, magnélküli pikkelyekké, melyek sza- bályszerüleg rétegezve, a fölszinnek fehér, stearin- vagy gyöngyházszerű fényt kölcsönöznek. Ezen dagok továbbá gyakran az által kitűnők, hogy számtalan, kis és nagy, kerek csomócskákból vannak összetéve s a szomszédrészektől el vannak különítve (gyöngydag Virchow; epefadgyanydag [Cholesteatom] Müller J.). Néha a hámrák egy része kásadagos szétesést, a másik pedig ily fénylő csomócskákat mutat.

Más hámrákok az által térnek el a közönséges formáktól, hogy számtalan, a rostvázból kiinduló szemölcsös kinövésekkel bírnak, melyek lapos hámmal vannak fedve s a dag szemcsés- függölyhöz hasonló kinézést kap (szemölcsös rákulék [papillare, Cancroid]).

Néha egy hámrákcsomóban a sejteknek és váznak elmesze- sedése lép fel vagy a váz csontosodása és a sejtek elmeszesedése; ezen módon a csomók kő- vagy csontszerű testekké változnak.

Egészen sajátságos félesége a hámráknak az által jön létre, hogy a sejtek támadásuk után igen hamar tökéletesen kiszáradnak; ezen dagok köles- egész díónagyságú, gömbölyű vagy szabálytalanul hoporjas csomókból állanak, fehér, egészen száraz, érdes metszlappal s itt ott világosan réteges alkattal (szaruszerüen héjas [hornig schaliges] rákul ék).

Egy további féleség az által jő létre, hogy az edényfalakból vagy közvetlenül a rostvázból egyszerű vagy fürtszerű nyák- szövetből álló golyók és hólyagok nőinek ki; ezen dagok kocsonyás- nyálkás fölszinök és metszlapjok által tűnnek fel (nyákrákulék [Schleim-Cancroid]).

Végre találtatnak hámrákok, melyek lágy, nagy mennyiségű tejnedvet szolgáltató metszfölszinnel bírnak s igen búja sejtkép- ződós által tűnnek ki; ezen formák képezik az átmenetet a rákokhoz.