Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Hámrák. 77 menetet a hámrákból a rákba és vannak formák, melyekben a kettő közt szoros határ már nem vonható. A hámrákok eleinte mindég helyi dagok s néha végig olyanok maradnak, azonban másodlag gyakran elterjednek a legközelebbi nyirkmirigyekre s némely esetekben átalános másod elterjedés is lép föl távoli nyirkmirigyekre tüdők és egyéb szervekre. Ritkán képeznek élesen körülírt, sejtburokkal körülvett csomókat, hanem többnyire inkább el nem határolt (diffus) tömegeket. Kiirtás után magán a műtét helyén és annak közelében gyakran újra fellépnek, ritkábban távolabb helyeken. Külsejöket illetőleg nagyon különbözők : a) A laposhámrákulék (Plattenepithelialcancroid) elsődleg kiválólag a külbőrben képződik, azután a nyákhártyákban (bár- zsing, gége, végbél, méh), rostos hártyákban (kemény agykér) és csontokban, másodlag és mint folytatólagos elfajulás majd minden szervben előjöhet. Mint csomós beszürődés lép föl, mely kifelé csakhamar átfúródik és fekélyedést okoz, úgy hogy a vizsgálat alá jutott esetek nagyobb számánál az újképlet egy rákulékos fekélynek alapját képezi. Ezen rákulékok metszfölszine többnyire nedvnélküli, sőt néha száraz, fehéres, szemcsés; a szürkevörös vázban gyakran látunk számos, szorosan összezsúfolt, kerekded, hosszas és hengeres testeket : a növés által szabad szemmel is láthatóvá lett testek; erős nyomás által utóbbiakból kis, lágy kolbász forma dugaszokat sajtolhatunk ki : a szemcsék közepén találtató szarusodott (verhornte) és elzsírosodott sejtrétegek. A szemcsék kerekek, tojásdadok, hosszasak, egyszerűek vagy fürt- szerűek (I. 7.). Azok mindenikében két sejtréteget különböztethetünk meg : a külsők kicsinyek, magvakkal ellátottak, a körönyhöz függőlegesen állanak, a belsők nagyobbak, közközepesen rétegzettek, szarusodottak s a legközépsők zsíros szétesésnek indultak, néha elmeszesedettek. Széttépés által mindenféle alakú lapos hámot kapunk, emellett kerek, hosszú, buzogány- és lándsa- alakú sejteket, 1—2 s több maggal; gyakran találunk sejteket, melyeknek magjai nagy kerek golyókká, világos tartalommal, vannak felduzzadva (I. 8. a.), vagy melyeknek magjai magok körül világos, nyálkás anyagot választottak ki, mely vagy határozott körvonal nélküli (I. 8. b.) vagy élesen kiváló hártyával van körülvéve (I. 8. c.); ritkábban láthatók az ily világos, gömbölyű hólyagban több magvak (I. 8. e.) s meg ritkábban valódi sejtek. A középből származó sejtek többnyire sarlóidomúak és
