Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
64 Kóros új képletek. vörös vagy néha fehér, agy velőhöz hasonló metszlappal. Némel y esetekben a hártyák és a bennék, a szorosan összezsúfolt sejtek, kisebb nagyobb mérvben egymás közt összefolynak, midőn finom szeletkéken csak magvakat látunk a finomszemcsés alapanyagba szabályos vonalakban beágyazva és szétszakitásnál már csak kevés sejt különíthető el tökéletesen (Rostmagdag [Faser-Kernge- schwulst] Bennet). Némely esetekben a nagy, magtartalmú anyasejtek nagyon túlnyomó számban vannak jelen s górcsői vizsgálatnál jó kiindulási pontul szolgálnak (Velődag [Mark-Geschwulst, Myeloid Tumeur] Paget, a nagy anyasejteknek hasonlatossága miatt az ébrényi csontvelőnek ugyanoly sejtjeivel). Más esetekben az orsóidomu sejteken kivül oly sok határozatlan alakú fejlődik, melyek később a rendes rostszerü elrendezést is elhagyják, hogy ezáltal átmenet jő létre a rákos szövezetbe. 2) Rostos-sejtes husulék (faserig-zelliges Sarkom). Mig a sejtes husuléknál folytonosan csaknem egyedül sejtek képződnek s a kötszövet csak nagyon alárendelt módon, a rostos-sejtes husu- lékban a kötszövet ébrényi elemeinek egy része csakugyan érettebb formába megy át, mennyiben a sejtek által enyvadó alapanyagok választatnak ki. A dagok ekkor keményebbek lesznek , a metszfölszin inkább rostszerü szerkezetet mutat és igy finom és durva szövezetökben a rostdagokhoz közelednek, melyek közt és a rostos-sejtes husulék közt átmenetek is vannak. A husulék anyatalaja, melyből kifejlődik, a kötszövet, melynek sejtjei oszlás általi szaporodás folytán, az újképlet eredeti gó- czát képezik. Leggyakrabban találtatik a husulék a sejtszövetben a bőr alatt és az izmok közt, továbbá az izmoknak hézagi köt- szövetében, a csontok kül- és belhártyájában, a takkártyaalatti sejtszövetben, a legtöbb mirigyeknek, az agynak és agyhártyáknak rostos vázában. A husulék majd élesen körülirt dagot képez, majd lassanként mennek át annak környi részei a szomszédrészekbe, mennyiben annak elemei utóbbiak közé nyomulnak s azokat lassanként tönkre teszik. így saját elemeinek szaporodása és környi tovább- harapodzása által tetemes térimét érhet el s az anyatalaj nyomás és elfajulás folytán nagy kiterjedésben szétroncsoltathatik. Ha szabad fölszinre jut, elfekélyesedhet s elevesedhet, miközben a mélyben mindég új sejttömegek sarjadzanak. A husulékok legtöbbnyire mint egyszerű, tisztán helyi dagok jönnek elő s az esetek nagyobb számában mint olyanok vál-
