Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Husulék. 65 tozatlanul megmaradnak; további lefolyásukban néha a sejteknek zsíros átváltozása és ismét szétesés áll be; ritkán lép föl a rostos váz csontosodása és meglehetős terjedelmes csonttömegek képződhetnek, melyek mellett a lágy husuléktömeg háttérbe szorul. Némely esetekben a sejtekben festenyképződés áll be s a husulékok barna vagy feketés szint kapnak. Mig a husulék legtöbbnyire mint helyi lép fel s olyan is marad, némely esetekben annak másodlagos átalános elterjedése is előjő; legelőbb a legközelebbi nyirkmirigyek husulékos elfajulása, azután husulékgöcsök képzése a tüdőben, a sejtszövetben és egyéb szervekben. Kiirtás által a husulék, mindaddig mig tisztán helyi marad, gyógyítható; de a helyi kiujulás gyakran ennél is makacsul fellép; ha átalános fertőzés jött létre, a kiirtás sikeret- len marad. Miután tehát a husulék mint átalános kötszövetújképlet az anyatalajjal mindég bizonyos összefüggésben van, miután továbbfejlődésében is lényegileg hasonló a különböző, úgy ébrényi, mint maradandó kötszövetformákhoz, a búsulóknak következő féleségeit fogadhatjuk el : 1) Nyákhusulék (Schleimsarkom, Myxosarcom, Sarcoma mucosum, s. gela- tinosum). 2) Eosthusulék (Fasersarkom, Fibrosarcom, Sarcoma fibrosum). 3) Porczhusulék (Knorpelsarkom, Chondrosarcom, Sarcoma cartilaginosum). 4) Csonthusulék (Knochensarkom, Osteosarcom, Sarcoma osteoides). A Virchow által a tulajdonképi husuléktól elválasztott gliom, metánom és psammom is nyilván csak módosulata a husuléknak az anyatalaj sajátságosán módosított kötszövete által feltételezve. a) Az enyves husulék (Glioma, Gliosarcoma, Sarcoma gliosum) sejtes husulék, mely szorosan csatlakozik az ideg enyves részének (Neuroglie) változó természetéhez és fellépési helye szerint az agyban majd lágyabb, majd keményebb (egész porczulékig) dagot, majd terjedelmes beágyazást (Einlagerung) mutat. b) a föstenyes husulék (Melanom, Melanosarcom) többnyire a lágy agykér sokszoros dagaiban előjövő husulék, mely festenytartalmú sejtekbeni gazdagsága által tűnik ki. Ezen színezés megfelel a lágy agykérben bizonyos fejlődési szakokban, közönségesen már a fanosodás után fellépő színezett kötszö- vettesteknek. c) A fövenyes husulék, agyfövenydag (Psammom); ez rostos vagy sejtesrostos husuléknak felel meg, mely a kemény agykér fali részén többnyire tágan ül. Jellemeztetik az újképlet hálózatába beágyazott réteges mészszemcsék által, melyek formájok és vegyi tulajdonságuknál fogva az agyfövenynyel teljesen egyenlők. A fogalom élesebb meghatározását illetőleg ezen jelzések és elkülönzések egyelőre bizonyosan nagy értékűek. Förster, kórboucztan. 5
