Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
88 Kóros visszaképződés. és sötét körrajza által górcső alatt könnyen felismerhető (II. 11. 12), ritkábban jönnek elő tű- vagy kévealakú zsírjegeczek (IV. 9). A) A zsírképződés a szövetrészekben helyi folyamat s áll a rendes alkatrészeknek s a táplálásra ujonan felvett anyagoknak átváltozásában zsírrá. Az eredmény a szövetrészeknek szétesése finom zsírszemcsék tömegévé, melyek felszívódásra alkalmasak, tehát utolsó sorban : aszály és töpörödés. Ezen átváltozás a rendes táplálkozásnak minden zavara után föllép, különösen keringési, beidegzés! akadályok folytán, a részeknek izzadmány és vérömleny általi beszürődése következtében. Sejtekben, rostokban, hártyák és alapanyagokban egyaránt előjön; először csak kevés finom zsírszemcsék lépnek föl, azután mindég több mindaddig, míg szorosan fekiisznek egymás mellett; ez által a sejtek zsírszemcséknek gömbölyű halmazaivá, szemcsesejtekké (Körnchenzellen) változnak át, mag és hártya szinte zsírba mennek át s végre csak egy szemcsehalmaz (Körnchenhaufen) marad, mely utóbb szétesik (I. 3). Szabad szemmel a változást a szöveteknek az által okozott fehér vagy sárgás szinében ismerjük föl. Ez előjön : 1) minden ép szövetekben, részint mint önálló változás, részint mint más folyamatok résztünete, milyenek a lob, vérzés, újképletek; 2) minden újonanképzett szövetben; 3) izzad- mányok és vérömlenyekben, melyekben a részeknek említett elszinesedésén kívül felszívódást, pusztulást, keményedést, sőt lágyulást is okoz. Az egyszer zsírszemcsékkel megtelt szövetek mindég szétesnek s rendes állapotukat soha sem nyerik többé vissza. B) A zsírképződés a sejtekben a táplálkozás és vérképződés átalános változásainak eredménye; a zsír a vérből rakódik a sejtekbe, kis és nagy csöppek alakjában, melyek egymás közt többnyire összefolynak; az eredmény a sejtek megtelése zsírral, annak teljes átváltozásáig zsírsejtté a nélkül, hogy erre a sejt pusztulásának szükségkép be kellene következni. Ezen folyamat leginkább találtatik a májsejtekben (II. 12) és kötszövetsejtekben (II. 4) s többnyire következménye a verőczér vagy az egész test vére tulhalmozódásának zsírral. A sejtekben lerakodott zsír, bizonyos körülmények mellett ismét fölvétethetik a vérbe s a sejtek akkor előbbi állapotukba térhetnek vissza; néha azonban a zsírosán beivódott sejtek tönkre mennek. A tulajdonképi zsíros átváltozástól azon változás megkülön- böztetendő, melynél magok a szövetrészek nem fajulnak el zsí-
