Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)

Átalános kórboncztan

Elkrétásodás.

89

rosan, hanem csak a köztök tömegesen képződött zsírsejtek által szoríttatnak ki helyeikből : szövetközi zsíros elfajulás (interstitielle Fettentartung). A zsírsejtek kötszövetsejtekből fejlődnek, a folyamat átalánosan elterjedt s a táplálkozás és vérképződés átalá- nos változásainak következménye (zsírkór [Fettsucht], elkövéredés [Polysarcia]), vagy helyi, egyes szervekre vagy tájakra korlátolt.

2) Az epefadgyany (Cholestearin) mindég csüllőképű (rhombisch) táblák alakjában jön elő (IV. 11), melyek csak ritkán lesznek oly keskenyek, hogy a tüidomhoz közeledjenek. Ezen jegeczek mindazon részekben rendkívül gyakran képződnek, melyekben rendes anyagcsere nem létezik, melyek tehát szétesé- söknek mennek elébe; jelenlétük tehát mindég visszaképződés jele. Ha csekély mennyiségben fordulnak elő, jelenlétük szabad szemmel fel nem ismerhető, de nagyobb mennyiségben csillámszerű fényök által könnyen felismerhetők. Ritkán jönnek elő egyedül, mennyiben mellettük, többnyire visszaképződés következtében zsírszemcsék, fehérnyeszerű szemcsék, néha mész- és fóstenyszemcsék is találtatnak. Leggyakrabban előjön az epefadgyany : betokolt sávos vagy rostos izzadmányokban, öreg tömlők széteső tartalmában, különösen olyanokében, melyek dermoid falazattal s hám- és zsírtartalommal bírnak, az üterek belhártyájának széteső vastagodási rétegeiben (Verdickungsschichten) (ú. n. kásadagos folyamat), öreg túrószerű gümőkben. Az epefadgyany ezenkívül a legtöbb epekövek fő alkatrészét képezi.

b) Elkrétásodás, elmeszesedés (Verkalkung, Verkreidung).

Az elkrétásodás vagy elmeszesedés, a részeknek átváltozása krétás vagy kő-, csontkemény és csontszerű tömegekké, kövek, halmazok, a testben nagyon gyakran előjön s feltételez- tetik a szövetekben foglalt mészsóknak vagy a szövetekbe felvett terimbeles folyadékoknak szabaddá létele által. A mészsók (szénás vilsavas mész) igen apró szemcsék vagy golyócskák alakjában lépnek fel, melyek lassanként nagyobb, szabálytalan szemcsékké s az ily fajta legkeményebb képletekben, hasonnemű, fénylő, szálkás törésű tömeggé folynak össze. Sósavban oldékonyak s eltűnésük után a szerves részek maradnak vissza (II. 14).

Az elmeszesedés mindég teljes megsemmisülését okozza a részeknek, mert ha azok alakja fenmarad is, a mészszeli beszürö- dés az életet és működéseket még is megsemmisíti. Az elmesze-