Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
100 tos kérdés, vájjon melyik vese működése mennyire szenvedett, tudvalevőleg egy l°/o-os phloridzin-oldatnak a bőr alá való befecskendezésével is szokták megközelíteni, és épnek mondják azt a vesét, mely erre kellő cukorvizeléssel reagál. Minthogy ezen kérdés továbbfejte - getése bennünket egészen más térre vezetne, csakis ennek a felemlítésére szorítkozom, kiemelvén egyszersmind, hogy Magyary-Kossa újabb vizsgálatai szerint a phloridzin a nervi sympathici renales útján hatna a vesére. Viszont előfordulhat, hogy a vese cukorvisszatartó képessége nő, hogy tehát akkor >sem eresziti a vércmkrot a vizeletbe, ha ez a rendes °/0-os mennyiség fölé emelkedett. Ezt a tulajdonságot a beteg vese mutatja. Régi klinikai tény, mire újabban Vass Bernát igen bizonyító eseteket közölt, hogy a nephritis chronica kifejlődése mellett a cukorvizelés csökken, sőt egészen el is tűnhetik, anélkül azonban, hogy a vér fokozott cukortartalma, a hyperglykaemia megszűnt volna. Ellenkezőleg, a cukor épen a veséknek az elégtelensége miatt még erősebben tud a vérben és szövetekben felhalmozódni. Egyszerű interstitialis nephritis eseteiben is ez oknál fogva rendesen hyper- glykaemiát találunk. Ezen vonatkozások annál fontosabbak, mert a cukorbetegség sebészeti szövődményeinek egyik oka, amint ezt a referátum második részében fejtegetni fogom, épen a hyperglykaemia. Áttérve a diabetogén szerveknek sebészeti vonatkozású megbetegedéseire, I. a májjal kellene kezdenünk; de itt azon sajátszerű ténnyel állunk szemben, hogy ezen a cukoranyagcsere központjában álló szervnek meg a legdiffusabb parenchymás megbetegedései, például a heveny májsorvadás, a szövetközi májzsugorodás különböző formái sem vezetnek a cukoranyagcsere zavaraihoz. Annál kevésbbé azok a megbetegedések, melyek a sebészt érdeklik. Sem az echinococcus, sem a tályog nem járnak diabetessei. Diffus májmegbetegedéseknél, melyeknél a máj glykogen beraktározó képessége igen szenvedett, sikerül néha sok dextrose (100 gr.) beadása által glyko- suriát vagy még inkább a balra csavaró laevuloseval a Seliwanoff- féle próba által könnyen kimutatható iaevulosuriát előidézni. A máj sebészeti megbetegedéseinél ezek a próbák nyilván akkor lennének pozitivek, ha a működő parenchyma funkcióképessége szenvedett: Halász vizsgálatai szerint ez például az echinococcusnál sohasem történik. Egyébiránt ezek a vizsgálatok ép oly kevéssé fogják a sebész gyakorlati tevékenységét befolyásolni, mint a máj többi, még kiépítőfélben levő funkciós vizsgálati módszere. Az echinococcus eltávolítandó, a tályog kiürítendő, akár szenvedett a többi parenchyma, akár nem. Herezel a cirrhosis hepatis miatt végzett Talma- műtétek egyes balsikereit arra vezette vissza, hogy a műtét alatt is fennállott hepatargia — ezen névvel jelöljük a máj funkcióinak a csökkenését — a portalis vér egy részének az elterelése után még intensivebbé, sőt letalissá vált. Bár a Talma-mütét javalatait személyesen nem szabnám tágra, mégis felvetem a kérdést, nem lehetne azokat az eseteket a műtétből kizárni, melyekben az aliinentáris
