Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
63 viszont néha pontosan minden három vagy negyedik napon jelentkeznek a maláriás febris intermittens pontosságával. Ezen inter- mittáló májláz az esetek túlnyomó részében choledochuskő következménye. A sárgaság e láz alatt rendesen növekszik, amennyiben a lázat kiváltó angiocholitis a nyálkahártya erősebb duzzadása folytán az eddig tökéletlen elzáródást tökéletesebbé teszi. Látnivaló tehát, hogy a choledochuskő kórisméié kifejezett esetekben könnyű: erős kólika után fellépett chronikus, nem mindig teljes sárgaság, kisebb, néha sporadikus lázakkal; az auamnesis- ben előrement epekőbetegség jelei. Ámde nehézségeket okozhatnak azok az esetek, amelyekben ezen idült köves choledochus-elzáródás fájdalom nélkül keletkezett. Ez megeshetik akkor, ha a kő nagyon kicsiny volt, amikor a choledochusba került, úgy, hogy sem fájdalmakat, sem sárgaságot nem okozott, de a chledochusban appositio útján lassan növekedve, végre elzáródásos ikterushoz vezet. Ez esetben a differenciális diagnosis olyan állapotokkal szemben nehéz, amelyek a ductus choledochust kívülről való össze- nyomatás útján zárják és amelyek szintén idült ikterussal járnak. Ezek közt említjük a pankreasfej rostos rákját, a papilla Vateri rákos elfajulását, az idült zsugorodó pankreatitist, a portális mirigyek rákos beszűrődését rejtett gyomor- vagy bélrákok mellett, a peri- duodenális hegesedéseket. Courvoisier szerint fontos, hogy ez utóbbi állapotoknál az epehólyag rendesen duzzadt, jól tapintható, míg a kő által okozott idült sárgaságnál az epehólyag kicsi, zsugorodott, többnyire nem érezhető, mert a kőnek a choledochusba való belépését többnyire évekig tartó, az epehólyagfal zsugorodásához vezető cholecystitis előzte meg. Ezenkívül a kívülről való összenyomatásá- nál az ikterus jóval erősebb, állandóbb az „ikterus melas“ formájához hasonló. Minthogy choledochuskő esetében azonban a műtét életmentő, in dubiis mégis inkább choledochuskövet fogunk felvenni és a beteget a próbalaparatomiának alávetni. Ha követ találunk, akkor a beteg érdekét szolgáltuk, ha kívülről való össze- nyomatást találunk, akkor nem ártottunk a betegnek, sőt még az epehólyag és a duodenum palliativ összekötésével visszavezethetjük az epét a bélaktusba, megszüntethetjük a kínos cholaemiát és a beteg állapotát ideiglenesen javíthatjuk. Intenzívebb fertőzés mellett a lázak folytonosak, remittálók. Az angiocholitis állandósul, fölfelé haladva a máj legfinomabb epe- vezetékeig terjed és már azután csak fokozati különbségek választják cl ezt az angiocholitist a septikus angiocholitistől, melynél a sepsis és az általános súlyos cholaemia egy többnyire végzetes, jellegzetes kórképpé sűrűsödik, a „sárga veszéllyéamint Kehr drastikus modorában mondja. Az angiocholitis purulentánál a rázóhidegek sűrűn, naponta többször követik egymást és ezen sűrű rázóhidegek fellépése mellett sohasem tudhatjuk, hogy mikor lépi át az epeutak genyes gyulladása az epeutak falzatát, mikor származnak a tágult, gennyel vagy genyes epével telt intrahepatikus epeutak- ból a többszörös májtályogok. Az angiocholitis, a májtályogok, a belőlük származó perihepatitisek és a subphrenikus tályogok föl-
