Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről

64 lépésével a betegség- súlypontja már rég eltolódott a nagy epe- vezetékektől; itt már diffus májmegbetegedésekkel van dolgunk, melyek már a maguk útján haladnak és melyeket csak nagy ritkán, a kezdeti stádiumban befolyásolhatunk, ha a baj első indítóját, a ductus choledochusban megakadt követ eltávolítjuk és a fertőzött epe szabad lefolyását biztosítjuk. Az epekőbetegség utóbb említett súlyos szövődményeinél néha a spontán gyógyulásnak egy fajtája lehetséges oly módon, hogy a hólyag, illetve a choledochus és duodenum között sipoly képződik: kövek kiürülése után a fertőzött űrök és menetek öndrénezése lehetséges. Ilyen sipolyképzödés mellett néha igen nagy kövek kerülnek a bélbe és ezek azok, amelyek a szerencsére ritka epekő- ileus keletkezésére adnak alkalmat. Az epekőileus rendesen a vé­konybélben képződik és pedig többnyire a vékonybél felső részében, tehát a csekély meteorizmussal, de igen korai hányással járó ileusokhoz tartozik. Ezen, az epe'kőbajból csak közvetve származó szövődmény tüzetesebb tárgyalása ép oly kevéssé tartozik ez értekezés kere­tébe, mint például a subphrenikus tályogé és a heveny pancreatitisé; csak fel kell említeni, hogy e két rendkívül komoly szövődmény elég gyakori ahhoz, hogy a gyakorló orvos élő tudatába bevésőd­jék. A rekeszfeletti tályog diagnosisa az ismeretes fizikális viszo­nyok, t. i. a diaphragma feltolódása, a jobb mellkasiéi lefelé való kitágulása, a jobb alsó tüdőlebeny kompressziója révén nem nehéz, ha e mellett az intermittáló vagy remittáló láz genyedő folyamat jelenlétét sejteti. Csak egészen kis tályogoknál nem sikerül a genyet próbapunktióval kimutatni. Hogy a diagnosis után nyomban a mű­tétnek kell következnie, magától értetődő dolog. A pancreas heveny gyulladása tudvalevőleg collapsusszerü, az átíúródási peritonitist utánzó kórképpel jár, akár a betegség vér­zéses, akár zsírnekrosisos, akár vegyes formájával van dolgunk. Amint Pólya kimutatta, igen gyakran olyan módon keletkezik, hogy a fertőzött ductus Wirsungianuson át felszálló baktériumok a mirigy trypsinjét aktiválják és a mirigyet mintegy önemésztésre bírják. Néha a vizeletben föllépő cukor képes lesz a kórismét kez­dettől fogva helyes mederbe terelni. Később esetleg tapintható lobos tumor keletkezik a köldök táján. Az epehólyag átfúródása viszont kezdetben tünettanilag hason­lít az előbbihez. Leginkább a gangrenás cholecystitisnél szokott elő­fordulni. Vagy körülírt pericholecystitises tályogokra, vagy pedig, ami jóval ritkább, általános peritonitishez vezet. Ha az átíúródott epehólyagban kevés a geny, akkor csak kis tályog képződik és spontán visszafejlődés nincs kizárva. Az izzadmány savós része fel­szívódik, a többi megvastagszik, hegek és kérgek képződnek s kép­ződésében a lobos omentum résztvesz. Ez természetesen csak rit­kaság, a legtöbb ilyen tályog, ha helyesen felismertetett, sebészeti kezelésre fog szorulni. A fentemlített rekesz alatti tályogok egy

Next

/
Thumbnails
Contents