Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
60 1. A kő megakad a ductus cysticusban. Ez annál gyakoribb, mert a legelső kő, a cholestearin zárókő rendesen már a hólyagnyakban fekszik. Ha a kő, amint ez a cysticus szűk lumene mellett többnyire bekövetkezik, ezt teljesen zárja, akkor természetesen az epehólyag az epe keringéséből teljesen ki lesz rekesztve. Az epehólyagban lejátszódó lobos folyamat erre kétféle irányban változhatik. A) Az epehólyag kevés vagy csekély virulentiájú baktériumokat tartalmaz. Az epehólyag tartalma az elzáródás pillanatában ugyan még epéből áll, de az epe lassan resorbeálódik és csak egy nyákos, vagy hígan folyó váladék marad vissza. Ezen váladék lassankint szaporodhatik, vagy újból fölszívódhatik a hólyagfal mirigyes részeinek a functiója szerint. Ha a fölszivó szövetelemek vannak túlsúlyban, akkor a hólyag lassankint kisebbedik, folyékony tartalma csökken, szóval beáll a zsugorodás, ha azonban az elválasztó mirigyek vergődnek túlsúlyra, akkor a folyadék mindig több lesz. az epehólyag mindig jobban tágul és végre óriási méreteket ölt. Ez az epehólyagnak ú. n. hydropsa. A vizenyős tartalma többnyire lassankint sterilizálódik, a benne levő baktériumok elhalnak. Klinice lehet ilyenkor a jellemző, többnyire körtealakú daganatot érezni, mely a májnak a szélét jelentékenyen meghaladja és a májnak egy nyelvalakú nyúlványát többnyire magával vonza. A daganat rugalmas, fluktuáló, felső pólusa körül igen könnyen mozog, nyomásra egyáltalán nem, vagy alig érzékeny! A subjektiv kellemetlenségek ebben az állapotban igen csekélyek, mindössze kellemetlen nyomási érzés állhat fenn, mely nőknél különösen fűzés által növekszik. Ezen status éveken át állhat fenn, anélkül, hogy a betegre nézve különösen kellemetlen lenne. A betegség ezáltal, ha nem is gyógyult, de mégis bizonyos megállapodáshoz jut, amely a bevándorlásokkal beállható más veszélyekhez képest mindenesetre ártatlan. Tudvalevő, hogy néha differentialdiagnostikai tévedésekre adhat alkalmat, különösen a vándorvesével szemben. Legfontosabb, hogy a vándorvese a vizsgálatnál ide-oda dislokálható, holott az epehólyag azonnali régi helyzetébe visszatér. Ritkák azok az esetek, amelyekben a tágulás oly nagy, hogy a hólyag egészen a kis medencéig ér és az ovarialis cystával összetéveszthető. A lobos folyamat hiányában összenövések nem képződnek, fájdalom tehát nincs. A bél felől való fertőzést gátolja az elzáró kő, még gyakrabban azonban a ductus cysticusnak másodlagosan beálló zsugorodási és heges összenövései. A másodlagos haematogen fertőzésnek veszélye azonban fennforog. B) Megtörténhetik azonban, hogy a ductus cysticusnak elzáródása pillanatában az epehólyag még tele van baktériumokkal. Ha ezek számosak és virulensek, akkor a lefolyás jóval gyorsabb, az epehólyag tartalma idővel genyessé válik és a hydrops gyorsabban vagy lassabban empyemává lesz. Ennek heveny stádiumában a lobos jelenségek erősen dominálják a helyzetet. Az epehólyagtáj rendkívül érzékeny, a betegek a legkisebb érintést fájdalmasnak
