Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
61 találják, a hasizomzat feszülése oly jelentékeny, hogy a tapintást rendkívül megnehezíti. Ha a duzzanat érezhető, akkor ez nagyon diffus. Néha kopogtatással még könnyebben található, mint tapintással. A test hőmérséklete jelentékenyem magasabb, rázóhidegek is lehetnek jelen. A láz vagy folytonos, vagy remittáló jellegű. A fájdalmak nem kólikaszerüek, hanem fúró, kalapáló jellegűek. Míg a betegek a kólika alatt rettentő fájdalmakban ide-oda hemperegnek és olyan fekvést keresnek, amelyben a fájdalmak türhetőbbek, addig a heveny empyemás betegek nyugodt hátfekvést foglalnak el és minden mozgást kerülnek. A pulzus a temperaturának és a fertőzés súlyosságának megfelelőleg szapora. Sárgaság, májduzzanat többnyire hiányzanak, de hevesebb általános fertőzés révén előfordulhatnak. A fertőző baktériumok az epehólyag falzatán át vándorolnak, izzadmányt termelnek és a szomszédos szerveknek, különösen az omentumnak az odatapadásához vezetnek. Ritkák azok az esetek, amelyekben az epehólyagfal áttörik, de akkor is leggyakrabban körülírt pericholecystitises tályogokra kerül a sor, míg az általános peritonitis igen ritka. Mindenesetre jóval ritkább, mint a különben analog viszonyokat feltüntető féregnyúlvány empyemánál. Ha azonban az empyemához vezető fertőzésnek az ereje csökken, akkor beállhat a spontán javulás, a duzzadt epehólyag kisebbe- dik, egészen összetöpörödik, az összenövések tömött hegekké zsugorodnak és a hatalmas, egyszer gennyel telt űrből egy kis zsák fejlődik, amely a besűrűsödött geny kis mennyisége mellett, vagy csak kevés zavaros serum mellett egynéhány követ több rekeszbe osztva tartalmaz. Az idült empyémák ezen eseteiben az epehólyag nem is válik többé érezhetővé. Ha a láz megszűnik, nyomási érzékenység csak mélyebb palpatióra váltható ki. Ezen betegek subjektiv kellemetlenségei leginkább a szomszédos szervekkel való összenövésekből származnak. A pylorus, duodenum, a colon szabad mozgékonyságában gátolva lévén, a nehézségek ezekben a szervekben maradnak lokalizálva. Még akkor is, ha a lobos folyamat az idősültté vált empyémá- ból fel nem lobban, a betegek resti tutiója csak tökéletlen és mindig többé-kevésbbé szenvedő egyének benyomását teszik. A heveny cholecystitis purulenta, vagy phlegmonosának egy szerencsére ritka válfaja a rettegett cholecystitis gangraenosa vagy septica. Igen nagy virulentiájú baktériumok néha az epehólyagfal gyors gangrénás elroncsolásához vezetnek, különösen az epehólyag íundusa táján és ezen íulmináns lefolyású esetekben a helybeli tünetek háttérbe szorulnak a rendkívül súlyos általános tünetekhez képest. A láz egy óra alatt 40°-ra szállhat fel, a betegek már az első órák alatt a legsúlyosabb sepsis képét nyújtják, septikus hányás és hasmenés mutatkozik, a vizelet gyér és erősen fehérje-, cylindcr- és vértartalmú, a lép megduzzadt, néha általános septikus ikterus mutatkozik, a betegek eszmélete zavart, könnyen delirálnak, itt-ott könnyű meningismus mutatkozik. Ezen betegség kifejezett formájában ugyan ritka, de mégis minden orvosnak kell ezt az állapotot
