Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
A tipikus, közönséges epekökólikáknál a láz nem magas. Többnyire csak 37°—38° között mozog. Ott, ahol a lázak magasak és rázóhideg is jelentkezik, a genyes cholecystitiseknek különösen veszélyes fajtáival kell számolnunk, amelyeket később néhány szóban külön akarok tárgyalni. Erősebb sárgaságot csak az esetek 25°/0-ában fogunk találni, de ezeknek csak egy részében jelenti a sárgaság a choledochusnak kö által való elzáródását is. Az utóbbi esetekben a sárgaság eltűnésével, akkor t. i., mikor a széklet ismét íestenyzetté válik, megtalálhatjuk a konkrementumokat a székletben. Néha hetek múlnak el, amíg a kő a rectumba kerül. A kövek keresése tudvalevőleg szita segítségével történik,. melyen a székletet víz alatt csekély erő igénybevételével szét kell nyomnunk. Azt kell mondanunk, hogy nincsen arány a kólika ereje és az eltávozott kövek nagysága között. Néha súlyosabb kólikák mellett egészen apró homokszemszerü köveket találunk, máskor mogyorónyi konkrementumok nagyobb fájdalom nélkül mehetnek el. Annyi bizonyos, hogy mogyorónál nagyobb kövek természetes úton már nem ürülhetnek a bélbe. Ahol nagyobbakat találunk, mindenkor sipoly képződésére kell gondolnunk. A kólika tartama néhány óra, de vannak esetek, amelyekben a fájdalmak egy hétnél is tovább tartanak, hol enyhülve, hol pedig rosszabbodva; normális esetekben végre a hevenylobosodás megszűnésével megszűnik a kólika és ami megmarad, ez egy lappangó, többnyire nyomás által kiváltható fájdalom, amely néha hetekig tart. A beteg magatartásától és útmutatásaink helyességétől fog függni, vájjon a gyulladás az epehólyagban akkor teljesen megszűnik, vájjon a kövek ismét a teljes lappangási stádiumba visszatérnek-e. Ha kezelésünk helytelen, akkor a nyomási érzékenység nemcsak heteken és hónapokon át fog fennmaradni, hanem a heveny- lobosodással együtt a kólikák hosszabb-rövidebb idő múlva ismét életre fog kelni. Az ilyenkor követendő therapiás eljárásokról később lesz szó. ¥ Az epekőkólikának az imént leírt rendes, szabályos lefolyásának két föféltét ele van: az első az, hogy a roham alatt a kövek vagy a hólyagban maradjanak, vagy ha már eltávoztak a hólyagból, az epevezetéken át egészen a bélig jussanak; a második feltétel az, hogy a rohamot kiváltó baktériumos fertőzés túlheves ne legyen. Ebből az következik, hogy rendellenes lefolyásra és súlyosabb szövődményekre akkor számíthatunk, ha a kő a roham alatt vándorlásnak indulva, vagy a ductus cysticus, vagy a ductus chole- dochusban megakad; másodszor pedig akkor, ha a roham substra- tumát képező infectio magában véve súlyos természetű. Természetes, hogy ezen két föltétel együtt is állhat fenn: annál rosszabb a betegre nézve, célszerűnek látszik azonban ezeket az eseményeket külön tárgyalni. A folyományukképen fellépő klinikai profilokat röviden szándékozom a következőkben vázolni.
