Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
Az anaciditásról. Ha a gyomorbetegségek tárgyalásánál mint gyakorlati beosztási princípiumot a gyomornedv hiányos vagy túlzott sósavtartalmát választjuk, akkor ez elsősorban azért történik, mert ennek megítélése igen egyszerű és a gyakorlat közepén álló orvosra nézve is egyenesen kötelező. Másodsorban azért, mert a gyomor sokféle funkciója közt éppen ezen szabad ásványi sav kiválasztása úgyszólván a legegyénibb, végtére pedig azon therapiás termékenység kedvéért, mely ezen beosztási princípiumból majdnem magától érthető módon folyik. Bár ezen tisztán klinikai ismertetés nem tekinti céljának azt, hogy a sósavkiválasztás physiologiájába mélyebben belemenjen, mégis rá kell világítani azon sokféle szerepre, melyet a szabad sósavkiválasztás az emésztésnél betölt. Elsősorban szem előtt tartandó, hogy a sósav sokkal concentráltabb formában lesz kiválasztva, semmint azt a próbareggeli vagy próbaebéd után nyert meghatározás mutatja. Fel kell vennünk, hogy az eredeti concentratio 0.4—0.5%-nak felel meg és ha alacsonyabb concentratiót kapunk, ez részint annak köszönhető, hogy az alkalikius nyál és a gyomornyák a savat részben közömbösíti, részben pedig a gyomor- falzatból kiinduló diffusiós áramnak, mely a savat azon alacsonyabb fokig, mely a pepsinemésztés optimumának megfelel' (0.2°/ö), felhígítja. Hozzájárul még esetleg az alkalikus duodenum-tartalomnak regurgitatiója. A nátronlúggal való titrálás tehát, melyet az emésztési folyamatnak egy bizonyos pillanatában végezünk, az ezen folyamatokból eredőképen származó savanyú vegyértékeket mutatja. Aszerint, hogy milyen színindicatort használunk, más-más savértékeket fogunk kapni és bevett szokás szerint a phenolphtalein vagy methylorange-al nyert savértékeket az összsavra vonatkoztatjuk, melyhez kis mértékben a savanyú sók és esetleg organikus savak is járulnak, a kongóval, phloroglucinvaniliannal vagy a Töpfer-féle reagenssel nyert értékeket a szabad sósavra. Ezen megkülönböztetés elméletileg nem helyes, de ma már annyira átment a közhasználatba, hogy nem lesz egyhamar azáltal kiküszöbölhető, hogy egyszerűen phenolphtaleinnel és kongóval meghatározható savértékekről beszéljünk. Ezelőtt a sósav majdnem egyetlen feladatának azt tartották, hogy a pepsinnel együtt a fehérjcféléket részint megeméssze, részint pedig a további trypsin emésztésre előkészítse. Az újabb vizsgálatok a sósav-pepsin emésztésnek ezen szerepét még jobban részletezték. Tudjuk, hogy a sósav-pepsinemésztésnek minden phasisát
