Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
6 a trypsin és a bél erepsinje szintén végezhetik, sőt a fehérjét sokkal egyszerűbb építőkövekre képesek bontani, mint a sósav-pepsin. Csak egy functióját nem pótolhatja t. i. a kötőszövet oldását. Ez különösen a hús emésztésénél fontos, mert ha a sósav-pepsin nem emésztette kellőképen az izomrostok közti kötőszövetet, akkor a bélnedv nem férhetvén a tulajdonképeni izomrostokhoz, a húsemésztés tökéletlen marad. Minél nyersebb a hús, annál kevésbbé képes a bélnedv a gyomornedv ebbeli functióját pótolni. A jól kifőtt, vagy teljesen kisült húsnál a sósavnak ezen functióját is pótolhatja a bélnedv. Gyakorlati jelentőséggel bír még a gyomor sósavtartalma a szénhy árát emésztésre nézve. Tudvalevő dolog, hogy a keményítő továbbváltozása erythrodextrinné és achroodextrinné és maltosevá leginkább alkalikus közegben megy végbe. A nagyon savanyú gyomorbennék tehát késleltető hatással lesz reá. Azért van az, hogy igen savanyú gyomorbennékben a keményítő nehezen dex- trinizálódik és hogy igen sokáig adja jóddal a jellemző kék fes- tődést, illetve erythrodextrin jelenlétében vörös festődést, holott a rendes savtartalmú gyomorban ezen színreactiók hamar eltűnnek. De tévedés volna azt hinni, hogy egészen savmentes vagy savszegény gyomorbennékben a keményítőtartalmú ételek emésztése annál jobb. A keményítő kenyérben, burgonyában stb. mindenütt sikértartalmú burokban lévén, ezt a savanyú gyomornedvnek először meg kell emészetnie (amylorhexis), és ezután kezdődhetik a gyomornedvben levő ptyalin és diastase folytán az amylolysis. Nagyon savanyú gyomorbennékben tehát teljes az amylorhexis, de rossz az amylolysis. Anacid gyomorbennékben megfordítva van, az amylolysis jó volna, de hiányozván az amylorhexis, a zsemlye, burgonya stb. majdnem emésztetlenül kerül a bélbe. A rendes próbareggeli, mely tudvalevőleg teából és zsemlyéből áll, ennélfogva más-más képet ád hyperaciditás és anaciditás mellett. Hyperaciditásnál a zsemlyerészek igen finoman, porszemen vannak elosztva, anaciditás mellett majdnem változatlanul jönnek a gyomorszondán keresztül, mintha nem gyomornedvben, hanem vízben lettek volna áztatva. Nagy jelentőségre emelkedett a gyomorsósav, mint az egész emésztési folyamatnak activátora és szabályozója részint az ideg- rendszer, részint pedig a véráram útján. A savanyú gyomorbennék a secretin útján megindítja a pankreasnedv kiválasztását, továbbá az epe kiválasztását és a pylorusreflex szabályozása révén a gyomor szabályos, nem túlságosan gyors kiürülése felett őrködik. Azt lehet mondani, hogy a gyomor sósavtartalma olyan momentum, mely ceteris paribus a gyomor kiürítését késlelteti. A Pawlow- iskola állatkísérletei, de ezerszeres Röntgen-megfigyelések az egészséges és beteg embernél azt az igazságot derítették ki, hogy az anacid gyomor a legnagyobb gyorsasággal, a majdnem teljesen nyitvaálló pyloruson át üríti ki tartalmát a duodenumba, holott igen savanyú gyomorbennék mellett a pylorus időszakos záródása néha annyira erős, hogy görcsös összehúzódásai révén a gyomorbennék pangásához vezet.
