Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
36 tünettana kevésbbé elhatárolt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az izgalmi tünetek állanak előtérben. A secreciós izgalom fokozott nyálka- és sósavkiválasztáshoz vezet. Néha úgy látszik, mintha e kettő bizonyos ellentétben állana egymással és az erős nyálkatermelés a sósavtermelést háttérbe szorítaná. A gyomornedv- túltermelés elsősorban hypersecretióban nyilvánul meg, de igen gyakran fokozott sósavkoncentrációban is. Mindazokat a subjects tüneteket, melyeket az idiopathiúsnak vélt hyperacid beteg emleget, megtaláljuk az idült hyperplasiás gastrifisnél: az étkezés utáni fájdalmat épúgy, mint az .éhségfájdalmat, a pyrosist épúgy, mint a székrekedésre való hajlamot. De épúgy megtaláljuk azoknak a tüneteknek nagy részét is, amelyeket eddig ulcusra jellemzőknek tartottunk. A lobos szerv nyomásra érzékeny, bár nem oly körül- írtaini, mint az ulcusnál; néha azt halljuk, hogy a beteg helyzetváltoztatásával a fájdalom is változtatja a helyét; jobb oldalfekvésben jobbra, bal oldalfekvésben balra vándorol. Ezt különösen az emésztés későbbi óráiban pangásos hajlam mellett látjuk. Jellemző állítólag egy vízszintes zóna, mely a köldöktől felfelé a két bimbóvonal meghosszabbításában 2—3 ujjnyi szélességben követhető, és mely körülbelül a gyomor pars pyloricajának megfelelne. Közös a szakaszos tejadásra, alkaliákra való javulás is. A Röntgen-ernyőn igen mély, segmentált peristaltica, pylorus-spasmusra való hajlam figyelhető meg. A kiürülés többnyire csökkent. A tónusfoikozódás különösen a gyomor distalis részén mutatkozik, úgyhogy az antrum pylori csak nehezen bontakozik ki. A nagy görbület finoman csipkézett, ami a gyomorfal erőteljesebb redőzöttségének és relief-képződésének kifejezője. A relief-képződés néha kellő technikával, a gyomornak lapjáról felvett képein is feltüntethető (Berg). A székletben heveny recrudes- tentiák esetén vérnyomok találhatók, de igazi vérhányások és melaenák is előfordulhatnak ott, ahol a gastritis ulcerosa kórképe kifejlődött. Az extraventikularis tünetek közt a majdnem állandó székrekedésen kívül igen nagy fontosságú a nyelv viselkedése, mely a glossitis minden válfaját mutathatja. A garat, különösen a hátsó garatívek nyálkahártyája szintén belövelt, megvastagodott; a hátsó garatfalon néha kifejezett szemcsézettség látható, mindenesetre gyakrabban, mint a hurutnélküli ulcus pepticumnál. Urobilinogenuria igen gyakori; ez fontos megkülönböztető jel az egyszerű neurosisokkal szemben, Inkább duodenitisnél fordul elő s talán a hurutnak az epeutakra való tovaterjedését jelenti. A kórkép jelentőségét a klasszikus ulcus-kórképpel való hasonlatosság adja meg. Ä tőle való megkülönböztetés néha csak hajszálfinomságú lehet, sőt azt kell mondanunk, hogy az ulcus „pepticum“ egész tünettanát a gastritis előhaladottabb formáinál megtaláljuk. Műtétre került esetek mindig nagyobb számban mutatják, hogy a legbőségesebb vérzés sem bizonyítja a klassikus gyomorfekélyt, boncolások bizonyítják, hogy a gastritises erősekből halálos elvérzések is fordulhatnak elő, sőt Puhl perforates
