Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
35 Jóval ingadozóbb talajra lépünk a gastritis hypertrophicans tárgyalásánál. Itt hiányzik még a kórbonctani és klinikai kép közti harmónia. Túlságos sematizálás volna, ha azt mondanók: a gyomornyálkahártya hyperplasiás gyulladása, erősebb hyperaemiája, fokozott gömbsejtes infiltraciója, mirigyelemeinek szaporodása a gyomorfunctiók felmagasztalásával jár épúgy, mint a szerv sorvadása működéscsökkenéssel. De mégis az izgalmi tünetek, a sósav fokozott kiválasztása, a fokozott tónus és peristaltika, a pylorus spasmusra való hajlama alkotják a jellemző tüneteket. A francia klinikusok leírásaiban ezen kórkép mindig szerepelt és dacára aniraak, hogy a német gyomorpathologusok ma még élő klasszikusai: Boas és Kuttner szintén állandóan vitatták a gastritis acida létezését, mégis az utóbbi évtizedekben mindig több és több tért veszített egyrészt az ideges hyperaciditás, másrészt az ulcus ventriculi et duodenivel szemben. A köztük levő határvillongásokra még rá fogunk térni, de ma elfogadottnak mondhatjuk azt, hogy az erős izgalmi tünetekkel járó gastritis hypertrophica, mint a gyomor kis görbületi és aboralis részét, valamint a duodenumot localisan megtámadó megbetegedés nemcsak létezik, hanem az ulcus pathogene- sisével való kapcsolatánál fogva a gyomor-kortanban centrális helyet foglal el. Csak néhány tájékoztató szót ezen gastritisek morphologiáiáról. Makros- kóposan feltűnő az egész gyomorfalzat, különösen pedig a nyálkahártya vastagsága, succulensebb, vérbővebb volta. A redők tarajszerüen kiemelkednek, a gyomorbarázdák mélyek, úgyhogy régi francia szerzők, Hayem és Mathieu a gyomor reliefjét agytekervényhez hasonlították. A nyálkahártya területi nagyobbodását először a gyomormirígyek térfogata okozza. Hayem régi, klasszikus leírása szerint a rendesnél hosszabbak és szélesebbek, túlságos hosszúak ahhoz, hogy a nyálkahártyához való függélyes irányt megtarthassák, kanyarodnak és különösen alsó részükben hajlanak visszafelé oly módon, hogy a metszet őket harántul éri. Ezáltal polyadenoma-szerü képek keletkezhetnek. A mirigyeket bélelő sejtek feltűnően duzzadtak, különösen a mirigyek középső harmadában, közvetlenül a physiologiai tölcséres szűkület alatt. Ebben a stádiumban egyesek még a fokozott tünetidtől eredő hyperplasiát és nem lobot látnak és lehetnek esetek, melyekben a fejlődés csak idáig jut, különösen ott, ahol a phisiologiai táplálási ártalmak játszák a vezérszerepet. Többnyire azonban az interstitium is vándorsejtek és kötszöveti fix sejtek által bőven infiltráitátik. A gömbsejtek néha oly számosak, hogy a nyálkahártyának lymphoid szövet kinézését kölcsönzik. A diffus beszürődés mellett található még a fölliculáris szövet jelentékeny szaporulata, úgyhogy a nyálkahártya alsó részében éppen a muscularis mucosae felett számos lymphoid tüsző található. Ebben a hyperaemiásan duzzadt és túltengéses nyálkahártyában nagy a hajlam a vérzésre és erosióképződésre. A vérzések lehetnek tüszúrásnviak. szabad szemmel alig láthatók, de előfordulnak nagv. a nválkahártva felszínéig érő sugil- latiók, belőlük vagy mellettük keletkezhetnek nyálkahártyakopások, felszínes és mély erosiók, melyek többnyire csoportosan fordulnak elő s az egész nyálkahártyának, különösen a caudális részeken, a gastritis ulcerosa küllemét adhatják. Vérzések is, erosiók is a kifejezetten chronikirs formában ritkák és rendesen egy aent rosszabbodás beálltát jelzik. Ahol ilyen recrudescálások nincsenek, lassanként kifejlődik a gyomornyálkahártya szemcsézettsége, néha poliposus átalakulása. Más esetekben a túltengéses nyálkahártya vagy egészében, vagy szigetenként átmegy a fentebb leírt sorvadásos gastritisbe. Míg; azonban a sorvadásos gastritis klinikailag már közismert és az achylia jegyében folyik le, addig a hiperplasiás gastritis 3*
