Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
31 dásra s könnyen megindul a' circulus vitiosus, mely a vörösvérsej- tek gyorsabb pusztulásán és rendellenes újraképződésén keresztül végül a vészes vérszegénység klasszikus képéhez vezet. Vannak-e kétségtelen bizonyítékok a gyomorsorvadásnak ezen elsődleges betegségkiváltó szerepére? Ha meggondoljuk, milyen gyakori az achyliával járó gyomoratrophia és milyen ritka aránylag az anaemia perniciosa, azt kell mondanunk, hogy minden kételyt legyőző evidenciáról még nem beszélhetünk, de ha vészes vérszegénységben szenvedő betegeink anamnesisét szorgosan kikutatjuk, akkor jóformán minden esetben megtaláljuk, mint igen korai tünetet, ha nem is a gyomorra, de a nyelvre vonatkozó jellemző, a nyálkahártya sorvadásos hurutjából származó panaszait és a bélzavarokat. Ha principiálisan idült gyomorbetegeink vérét megvizsgáljuk, akkor azoknál, akiknél a sósav és pepsin teljes hiánya vagy csökkenése a sorvadásos gastritisre következtetést enged, igen gyakran találunk olyan vérképet, amely egyik vagy másik vonatkozásban az anaemia perniciosa valamelyik ismertetőjelét mutatja anélkül, hogy a teljes kórkép valaha kifejlődnék. Több ilyen beteget ismerek, akiknél alig csökkent vörösvérsejtszám mellett anisocytosis és egynél magasabb festődési index áll fenn. Igen gyakori náluk a zsír iránti intolerancia, a gyors megőszülés, a jellemző nyelvérzékenységen és felületes nyelvkopáson kívül a fogak gyors romlása és paradentosisokra való hajlam. Ezen „forme fruste”ekét, amelyekre legújabban Weinberg is felhívta a figyelmet, jóval gyakrabban találjuk nőknél, mint férfiaknál, amint a kifejezett anaemia is nőknél gyakoribb. A vészes vérszegénységen kívül még két betegséggel kell a sorvadó gastritissei kapcsolatban foglalkozunk: a gyomorrákkal és az idült epehólyaglobbal. Orvosok előtt nem kell bővebben fejtegetni, milyen sok érintkezési pont van a gyomorrák és az achyliával járó gastritis között. Ha a gyakorlatban egy idült dispepsiában szenvedő betegnél kimutatjuk a sósav és a fermentumok hiányát, akkor a probléma nem úgy hangzik: mi e működési zavar anatómiai substratuma, hanem így: ki tudom-e zárni a gyomor car ci- nomát? Minden orvosnak az az érzése, hogy ezen sorsdöntő kérdésre kell felelnie, mielőtt a többi eshetőséget szemügyre venné. Bármennyire is kifinomodott a diagnosztika, mégis és mindig fognak esetek akadni, mikor a gyomorbennék vizsgálata, a tejsav- reaktió és a röntgenvizsgálat cserbenhagy. Az imfiltráló gyornor- scirrhus kezdetleges stádiumában, vagy a gyomor hátsó falán keletkező s a gyomorba már beburjánzó medulláris rák nem rajzolódik le a röntgen-silhuetten; tejsav a kezdetleges stádiumban, amikor a gyomorpangás még nem fejlődött ki, nem található, viszont rejtett vérzések itt-ott a sorvadó gyomorlobnál is kimutathatók, bár sohasem oly állandók és hosszantartók, mint a gyomorráknál. Még a sorvadásos gastritisnél is találunk néha gyanús röntgen-leletet. Álljon itt a ikövetkező eset, melynél csak a próba-lapa- ratómia tudta az esetet tisztázni.
