Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Előszó

Éleslátásáról szóról-szóra elmondható, amit Bergson a művész éleslátásáról írt. „Ha a valóság (réalité) érzékeinkre és tudatunkra közvetlenül hatna, ha közvetlen érintkezésbe tudnánk lépni a tárgyakkal és önmagunkkal, úgy hiszem, művészetre nem volna szükség, vagy jobban mondva, művészek volnánk mindannyian, mert akkor lelkünk a természettel mindig harmóniában szólalna meg ... De minket a tárgyaktól, sőt önmagunktól is fátyol választ el, sűrű fátyol, ha közönséges emberek vagyunk, majdnem átlátszó a művész és a költő szemének ... A művészet nem egyéb, mint a valóságnak közvetlen meglátása ... A felfogásnak ez a tisztasága ... az életnek bizonyos immaterialis voltához kötött, amelyet idealismusnak szokás nevezni . . . Azt mondhatnák, anélkül, hogy a szavakkal játszanánk, hogy a munkában akkor van valóság, ha a lélekben idealis- mus honol és, hogy a valósággal csak idealismus útján jutunk érintkezésbe.“

Ebben az értelemben vitt bele Benedict orvosi munkájába művészetet. Azért látott meg valóságokat, amelyeket utána a kevésbbé éles szeműek is megláthatnak. A Benedict összegyűjtött munkáit tartalmazó könyv kép, amelyben orvost, embert ismerünk meg, aki megérdemelte azt, hogy emléke megmaradjon.

Budapest, 1928 június.

Báró Korányi Sándor.