Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
30 gyarázza azokat a maikacs, idült enteritiseket, amelyeket néha csodálatos módon nagyobb sósav-adagokkal rendbehozhatunk. A sósav- therapia alatt természetesen nem azt kell érteni, hogy az étkezés előtt és után egy-egy pasztilla acidolpepsint adunk, hanem hogy emelkedő dózisban addig adjuk a sósavat, napi 40, sőt 80 cseppig, míg a kívánt hatást el nem értük. Legcélszerűbb az egész sósavmennyiséget reggel hat dl. teában egy thermospalackban előkészíttetni és a nap folyamán az étkezésekkel kapcsolatosan előttük és alatt lassanként elfogyasztatni. Az orvost még inkább azok az esetek ejtik bámulatba, melyeknél a véletlen sorvadásos gastritist és ahcyliát derít ki anélkül, hogy a betegnek emésztési zavarai volnának. Nem tudjuk biztosan, melyek ilyenkor a szervezet kompenzáló funíctiói; elsősorban a pankreasra kell gondolnunk. Functióvizsgálatok közben kiderült, hogy tripsin, diastase és zsírhasító fermentuma néha a rendesnél nagyobb mennyiségben kerül a bélbe. Ott, ahol a sósavtherapila semmi vagy éppen nem kívánatos paradox hatással jár, gyakran célt érünk azzal, ha a gyomrot már nem önálló szervnek, hanem a bél egy részének vesszük. Trousseau elvét: „Pihentesd a betes szervet, dolgoztasd helyette az egészségest", a gyomorbéltraktusra alkalmazva, ilyenkor az egész nap folyamán kisebb mennyiségű karlsbadi vizet és pakreas-készítményeket rendelünk, a magyar készítményeik közül pankrint vagy a még erősebben ható dipankrint (napi 3—6 pill.), a francia pankreatint vagy a német pankreont, az utóbbiakat késhegyenként. A gyomor specifikus működése némelyek szerint nemcsak az emésztési folyamatok láncolatának első megindítója, hanem a béltraktuson kívül végbemenő dissimilációs és assimilációs tényezőkre is befolyással van. A sorvadt, achyliás gyomorba került étel egyáltalán nem, vagy csak igen lassan indítja meg a desamidálási folyamatot a májban (Benedict és Roth), a májcukor mobilizálását (Arnoldi), holott a hyperacid gyomornál ugyanezen folyamatok meredeken haladó görbe formájában indulnak meg. Újabban Arnoldi és Schechter egyszerű módszert dolgoztak ki. amely a vizelet mennyisége, fajsúlya és a liäser-f. coefficiens segítségével azt mutatja, mennyivel kisebb a vizelet szilárd anyagainak kiválasztása az achiliás sorvadt gyomroknál, mint a savíúltengéssel járó kórképeknél. Ezen összefüggések még csak kibontakozófélben vannak és a gyakorlatban látszólag nem bírnak fontossággal. Annál ismertebb a sorvadásos gastritis és az anaemiák közti összefüggés. Lehetetlen ezen rövid értekezésen belül az anaemia perniciosa problémáját összes vonatkozásaiban feltárni, de kétséget nem szenved, hogy e kórképhez a gyomornyálkahártya sorvadása, mint tünet, feltétlenül hozzátartozik, sőt aligha tévedünk, ha benne nemcsak tünetet, hanem a vészes vérszegénység bonyolult patho- genesiséneik fontos faktorát látjuk. A sósav fertőtlenítő hatásának hiányában megindul a rendellenes baktérium-flóra burjánzása a vékonybélben, a szabálytalan medrekbe terelt fehérje- és zsíremésztés folytán haemolitikus anyagok képződnek s kerülnek felszívó-
