Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
vettük. Azon nyálkahártyák, amelyeken a sorvadásos elváltozások még csak kifejlődőben vannak, sajátszerűen torpid sósavelválasztással bírnak: ez későn indul meg s igen lassan, néha csak a második óra vége felé éri el maximumát, mely sohasem olyan magas, mint a normális nyálkahártyájú gyomornál. A gyomormirigyek finomabb deeomponáltságára vall azon állapot, midőn chlórkivál- lasztás még épnek látszik, holott a sósavelválasztás már csökken. Zimmermann vizsgálatai szerint a fedősejtek nem a sósavat választják ki, hanem csak egy acidogent, melynek sósavvá való felbontását egy harmadik sejtféleség által kiválasztott acidase végzi. Ha ezen, a gyomormirigyek istmusához közel levő sejtek működése zavart, akkor a gyomorbennék magas chlortartalma mellett semmilyen vagy csak kevés sósavat fogunk találni. Legújabban a histaminban és ergaminban olyan anyagokat tanultunk megismerni, melyek 1/2—1 mgr. mennyiségben bőr alá fecskendezve még teljesen achyliásnak vélt betegeknél is képesek jellemző sósavkiválasztást létesíteni. Néha szabadsósavat nem produkál, de a gyomornedv mennyisége és összaciditása, chlortartalma, esetleg nyáikatartalma lesz nagyobb. Egy éppen megfigyelés alatt álló teljes achyliánál valóságos gastromyxorrhoeát létesített. A histaminniak ismert vérnyomást csökkentő hatása mellett olyan hatalmas specifikus gyomornyálkahártya ingerlő hatása van, hogy még a legerősebb hypersekréciót is jelentékenyen felfokozhatja és olyan sósavkoncentrációkat képes a gyomorban létesíteni, amilyeneket eddig elérni nem lehetett. Viszont teljesen befejezett gyomoratrophiáról és absolut működésképtelen gyomornyálkahártyáról csak akkor fogunk beszélhetni, ha a histaminpróba is negatívvá vált. Kiderült, hogy a gyomor- carcinomán és kifejezett anaemia perniciosával járó gyomornyálkahártya-sorvadáson kívül nagyon kevés anacid gastritis van, amely ezt a szigorú kritériumot kiállja. A histaminpróba arra van hivatva, hogy a gyakorlatban teljesen átmenjen. Néha okoz egy kis émelygést, félóráig tartó vérnyomáscsökkenést. Még a duodenális szondától is megkímélhetjük a beteget, ha — mint a kórházunkban szokás — a Friedericia-féle készülékkel a kilégzett levegő szómsavtenzióját mérjük, mely a sósavkiválasztással analog ingadozásokat mutat. A gyakorlatban nem vált be az ú. n. neutralvörös-próba, melynek lényege az, hogy a savképződésre képtelen gyomor nem képes a subeutan adott kongo- vörös oldatot a gyomorban kiválasztani. A vörösen festett duodenális tartalom regurgitálása gyakran meghamisítja az eredményt. A sorvadt nyálkahártyájú gyomor tudvalevőleg igen gyorsan ürül ki. Kifejezett esetekben úgy látszik, mintha a gyomor mint rezer- voár egyáltalán megszűnt volna létezni s az étel épúgy keresztülsiet rajta, mint a vékonybeleken. Talán nem puszta véletlen, hogy a gyo- mormirígyek a pylorustól felfelé haladólag lassankiiiit a bélmirígydk tulajdonságait veszik fel. Közismert, de a gyakorlatban még mindig elfelejtett tény az a nagy szerep, amelyet az anaciditással járó gastritis az idült hasmenések létrehozásánál játszik. Nemcsak az a gyorsaság, amellyel a sósav és pepsin által elő nem készített ételek a bélbe kerülnek, hanem a sósav desinficiáló hatásának hiánya is ma-
