Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Gastritis problémák
28 gastritis atrophicans-nál a nyálkahártya foltos elvékonyodást és szürkés-zöldes elszíneződést mutat. Túlzásba vinne, ha ezen új vagy felújított leletek feletti enthu- siasmusban azt gondolnék, hogy a morphologiai osztályozás egészen ki fogja szorítani a functiós szempontokat, amelyek az utolsó 30 év alatt klinikai gondolkozásunkat, a gyomorbajok pathogenesisét illető felfogásunkat és t'herápiás cselekvésünket irányították-. Fel kell tételeznünk, hogy számos esetben a functióváltozás az elsődleges, hogy pl. egy gyomor motoros insufficienciája és atómája megadja azokat a feltételeket, amelyek az anatómiai gastritis kifejlődéséhez vagy rögzítéséhez szükségesek. Bizonyos továbbá az is, hogy a gyakorlatban a kórmegállapítás menetének functionálisnak kell maradnia, és hogy a morphologiai diagnózis a gastroskopia veszélyességénél fogva csak közvetve lesz felállítható. Betegágy melletti megfigyeléseinkkel, kémiai módszereinkkel és a rádioskópiávál meg kell találnunk azokat a functiós eltéréseket, melyek egy-egy morphologiai kórképnek megfelelnek. A therápiás vonatkozások tárgyalásánál ki fog tűnni, mennyire képeseik ezek a morphologiai és functiós szempontokat kibékíteni. Fejtegetéseimet a gastritis chronica atrophicans-szed kezdem, mert itt a kórbonctani kép és a functiozavarok közti összefüggés teljesen tisztázott. A bonctani elváltozás alapja Lubarsch klasz- sziikus leírása szerint intersticiális szövet burjánzása és acidophil vándorsejtek fellépése. Hozzájárul sok esetben a specifikus mirigyelemek sorvadása, ehhez csatlakozó, a mirigy-pitvarokból kiinduló sejtburjánzással és a gyomornyálkahártya bélnyálkahártyává való átalakulásával. A folyamat vége majdnem állandóan a gyomornyálkahártya sorvadása. Ezen élesen körülírt kórbonctani képnek megfelel egy élesen körülírt klinikai kép. Azt lehet mondani, hogy a legkifejezetteb esetekben a gyomor mint önálló szerv megszűnik létezni. Az achylia gastrica ennek az állapotnak klinikai correlátuma. Alatta nemcsak azt értjük, hogy a gyomor sósavelválasztása teljesen szünetel, hanem azt is, hogy a voltaképeni gyomorfermentumok, nevezetesen a pepsin és oltófermentum is teljesen hiányoznak. Teljes achyliáról és egészen befejezett gyomorsorvadásról, tehát csak ilyen esetekben beszélhetnénk. A gyakorlatban tudvalevőleg kevesebb szigorral jártunk el; többnyire a gyomor sósavkiválasztásának teljes hiányát elegendőnek tartottuk a kórisme felállítására. De éppen az utolsó évek folyamán láttuk, hogy a rendes Boas-féle próbareggeli segítségével túlságosan bőkezűen osztottuk az anaciditas kórisméjét; egy logikai rövidzárlat azután túlgyakran vezetett az achylia és gyomoratrophia felvételéhez. A szakaszos alkoholos vagy coífeines próbareggeli segítségével, melynél vékony állandó szondával tíz percről tíz percre vesz- szük ki és elemezzük a gyomortartalmat, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a teljes anaciditás jóval ritkább, semmint eddig fel-
