Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az anaciditásról
16 esetleg csak a rektumban következik be. Ezek azok a nem is ritka esetek, melyekben az achylia nem — mint várható — hasmenésekkel, hanem ellenkezőleg székrekedéssel jár. Ez szintén kellemetlen kórképekhez vezet. A rosszul emésztett tápanyagok a vastagbélben sokáig időzvén, ott baktériumos bomlásnak lesznek kitéve, mely tudvalevőleg annál intenzivebb, minél kevésbbé hatékony volt a gyomorban és vékonybélben lefolyó fermentes hasadás. Leginkább áll ez a fehérjefélékre, melyeknek emésztése az achylia alatt leginkább szenved, különösen, ha a pankreas kompenzáló hatása elmarad. Ennek következménye azután hurutos elváltozás lesz, mely a közönséges vastagbélhuruttól a legsúlyosabb colitis ulcerosáig íokozódhatik. Igen gyakori klinikai képnek láttam a következőt: látszólag egészséges gyomra emberek periodikusan fellépő haskólikákban szenvednek. Ezen kólikák alatt a vastagbélnek hol az egyik, hol a másik része válik nyomásra fájdalmassá, a roham alatt a temperatura néha rázóhideggel emelkedik, 38—39° között mozogván. A gyuladt bélrészlet a kéz alatt mint rugalmasan tömött, összehúzódott képlet tapintható. A leggyakrabban megtámadott vastagbélrészek a felszálló vastagbél és az S-Romanum. Fájdalom és nyomási érzékenység oly nagy, hogy körülírt peritonitisre gondolhatunk. A flexura hepatica gyuladása epekőkólikára emlékeztethet. A betegek, kik különben is állandó székrekedésre hajlanak, azt mesélik, hogy előzőleg körülbelül 2 napig nem volt székük. A roham alatt és után néha hasmenés következik be, mely egészen colitises jellegű. Ha a leszálló vastagbél a részleges gyuladás színhelye, akkor az egyes székletétek igen gyakoriak, véresek és nyákosak, ha a coecum táján vannak, akkor a rohamok többnyire hasmenés nélkül múlnak el és inkább a székrekedés spastikus fokozódásával járnak. A rohamok után néha a Me. Burney pont nagyobbfokú érzékenysége és kis subfebrilitások maradnak vissza. Ezekben az esetekben az appendix szintén résztvett a catarrhalis megbetegedésben és nem egy chronikus appendicitis közvetett következménye a gyomor ezen rendellenes elválasztási viszonyainak. Ezt néhány esetemben az operációs biopsia is igazolta. Adáskor viszont a sigmoideum és a rectum idült hurutos vagy ulcerosus gyuladás székhelyévé válik. A leírt ijesztő colitises krízisek néha hal-, hús- vagy kolbászmérgezés képe alatt folynak le. Valószínű, hogy pathogén baktériumok, melyek normális aciditási viszonyok mellett nem képesek viru- lenciájukat a vastagbélig megőrizni, anacid egyéneknél erősen patdögének. Hiszen tudjuk, hogy a cholera- és typhusbacillusok is normális savkiválasztás mellett nehezebben fogamzanak meg a bélben. A legsúlyosabb következményeket akkor láttam az achylia gastricánál, ha achylia pancreaticával párosait. Ezekben az esetekben a hasmenések majdnem csillapíthatatlanok, a székletételek rendkívül bőségesek, világosak, zsírfényűek, az ételek összes komponenseinek felszívódása, különösen a zsíré és fehérjéé minimális; kifejezett zsírszékelés esetében a kórisme igen könnyű,
