Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
A cukorbetegség sebészeti vonatkozásai
A cukorbeteg szövetek másik tulajdonsága, mely miatt a sebészeti megbetegedések és a rajtuk végzett műtétek annyira veszélyesek, az üszkösödésre való hajlam. Kísérletileg kimutatta Magyary-Kossá, hogy cukoroldattal kezelt házinyulaknál nemcsak a befecskendés helyén, hanem távolabbi szerveken is szövetelhalások támadtak, melyek hasonlók azokhoz, melyek a spontan cukorbetegeknél keletkeznek. Nem akarunk itten bővebben a belső szerveknek a szövetelhalásairól beszélni, annál kevésbbé, mert ezek igen gyakran csak górcsövi természetűek. De nagyobb arányú nekrosisokat találtak a vesében, a májban és a csontokban; a cukorbetegek tüdőtuberkulosisánál Leyden jóformán jellemzőnek mondja, a sequester képződést. Rendkívül hírhedtek a cukorbetegek tüdőgyulladásai, ugyancsak gangraenás hajlamuknál fogva. A tüdőgangraena, mely egyébként már a sebészek domíniumává kezd válni, épen a cukorbetegeknél eddig nem is volt és nem is lehetett a sebészeti beavatkozás tárgya, bár gyakran a narcosisban történt sebészeti beavatkozás következménye. A tüdőüszök keletkezése és haladása annyira rapid, a beteg erőbeli hanyatlása oly irtózatos gyorsasággal megy végbe, a folyamat annyira diffus és oly kevéssé hajlamos az elhatárolódásra, hogy nem akad belgyógyász, ki ezekben a javallatot felállítja és nem akad sebész, ki ezt keresztül viszi. Annál jobban érdeklik a sebészt azok az üszkösödések, melyek a cukorbetegek végtagjain fel szoktak lépni. Nem tekintem feladatomnak, hogy a cukorbetegek végtag-gangraenájának teljes patho- genesisét és klinikáját önök előtt vázoljam, de fontosnak tartom kiemelni, hogy újabb vizsgálatok szerint a gangraena létrejötténél a hyperglykaemián kívül többnyire még a vérkeringés zavara is szerepel. Már legkönnyebb formájánál, a bőrgangraenánál, többnyire azt találjuk, hogy olyan bőrrészleteken van az üszkösödésnek a kezdete, az elszínesedés, a hólyagképződés stb., melyek hosszabb ideig valamelyik gyöngébb traumának ki voltak téve és melyek ennélfogva ischaemia vagy kapilláris stasis miatt hiányosan táplálkoztak. Ha ezek a bőrgangraenák épen a talp egy exponált pontján, például a sarkon, vagy még inkább az első metatarsophalangealis Ízület táján mutatkoznak és felületes fekélyképződéssel járnak, akkor a „mai perforant“-hoz hasonló kórképeket fogunk kapni, természetesen csak addig, a míg a fekély szomszédságában lobos jelenségek nem mutatkoznak. Még feltűnőbb az üszkösödés és a vérkeringési zavarok közötti összefüggés a voltaképeni, a végtag összes képleteit megtámadó gangraenánál. Szokássá vált ennek két formáját megkülönböztetni; az egyik az úgynevezett spontan gangraena, melynél előző lobosodás nélkül az üszkösödés látszólag ép végtagrészleteken, többnyire a lábujjak végén kezdődik. Csak az üszkösödés további folyamán, hol korábban, hol később, hol enyhe lymphangoi- tis, hol fulminans phlegmone alakjában társul hozzá a gyulladás. A másik fellépési formánál épen megfordított az események sor- sendje; egy gyulladásos gócban avagy szomszédságában, legyen ez benőtt köröm, gyulladt tyúkszem, vagy varixos fekély; lassan lát-
