Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Második rész. A' tetszhalálról különösen, 's annak nemeiről - Első Osztály. Levegő hijányból eredő tetszhalál - Vizbefúlás
Vízbefúlás általi halálnak took a. Miolta Bichat ezen czimü munkájában: „Utüerfucfjintgejt ü6er ba£ ?c6cit unb ben £ob" a’ tetszhalálról is bővebben emlékezett, valóban csudál- kozhatni, mikép’lehetett a’ vizbefültaknak ha- láljok* neméről annyit pörlekedni. Az e’ feléli külön vélekedéseket következőkre oszthatni fel. 1) Némellyek azt állították, hogy az elnyelt, és a’ gyomorban egybegyult nedv ességnek következése» a’ halál ; mi nem igaz; — néni mintha semmi nedvességet sem nyelhetnének el a’ fuldoklók, de mivel ezen mennyiség sokaknál csekélyebb, hogy sem az halálosan munká- lódliatnék. 2) Colemann, Sprengel, ’s mások azon vélekedésben voltak, mintha a’ tüdőkben találtató levegő’ kihajtása után azok öszvelankadná- nak, és igy a’ szív jobb üregeiben egybegyult vér nem mehetne a’ tüdőkön keresztül; azonban tudjuk, hogy az edényeknek lankadtsá- guk nem akadályoztatja a’vérkerengést; melly a’ tetszhalál alatt folyvást tart, ’s a’ mit Bichat' próbatételei is elegendően bizonyítanak. — De utoljára felébb is említettem már, hogy a’ fuldokló állatoknak tüdőik közben közben majd kitágulnak, majd ismét öszvehűzódnak. 3) Több nevezetes írók azon hiedelemben voltak , hogy a’ vizbefúlás által gutaütés hozatik elő, azonban erre talán soha sem következik oly gyorsaim halál; de továbbá bonczolás által se’ érőm lések (extrasatum) se’ agyedényi tömőméinek (infarctus) nem találtatnak; ’s utoljára a’ felélesztett vizbefúltakon szélhüdési nyomok 31 6. §.
