Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
14 hódító erejű, ós élettel nem bíró véreres vért áraszt-el. 14. §. Megkülönböztetés. A’ tetszhalált más beteges állapottól megkülönböztetni nem nehéz; legnagyobb hasonlatosságot találhatni első pillantatban ez, és a* gutaütés között; — azonban a’ tetszhaláltól le- petett ember agyának egész idegrendszerének, szivének, véredényeinek, és tüdőinek izgékony- ságuk ki van merítve; midőn ellenben a’ gutaütés alatt lehelés, vérkerengés, egész mivoltokban maradnak, vagy csak keveset szenvednek. — De annál nehezebb egy fő fokra emeltetett tetszhalált a’ valódi haláltól megkülönböztetni, mivel a’ halált bélyegező tünemények között egy csalhatatlanra se találhatván csak valamennyinek, vagy legalábbis többeknek jelenlétükből mondhatjuk-ki Ítéletünket, tekintetet vetvén egyszersmind a’ betegnek testi alkatjára, az előjáró okokra, ’s talán valami jelenlévő beteges hajlandóságra is. — Azonban ezen tárgy több tekintetben érdekes, mert csak ez által vagyunk képesek a’ talán még lappangó életet felfedezni, és így ennek viszszatérítésére minden kitelhető módon munkálódni; csak ezen tárgybani járatosságunk fogja a’ holtaknak el- takarittatásukra az alkalmas időt kijelelni; ’s végre csak ez által gátolhatunk-meg több rettenetes eseteket, hogy (mint a’tapasztalás bizonyítja) még életben lévők ne temettessenek el. 15. §. Igen szükséges tehát a’ valódi halált bélyegező jeleket szorosabb vizsgálatra méltatni, ’s
