Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
13 Theoriából következtetem: hogy a’ halál koránt sem terjed-el a’ szívből a* test’ külön életműveire (mint némellyekkel Godwin is állította); mert az, minden részeken azonnal elkezdődik, mihelyest véreres vér hatja által azokat, és a* szívet is csak akkor lepi halál-meg, ha annak szövetét véreres vér járta át. 13. §. Nem kevesebbé világos felebbi állításom, melly szerint ha tetszhalál alatt külön életműveknek munkásságuk csak lépcsőnként hal-el, ez leginkább a’ különböző fogékonyságtól függ; mert mutatják a’ tünetek, hogy a’lehelés’elfojtásával legelőször az agy kezd szenvedni, legtovább bir tehát ez a’ halállal küzdeni, mivel némelly tetszhalál valódi halálba való átmenet nélkül hosszabb ideig el szokott tartani. — Az agynak azonban nagy befolyása van az egész életműségre^ ennek szenvedésével tehát a’többi életművek két okból, t. i. üteres vér hijány, és elfojtott idegmunkálódás miatt halnak-el; azért is némellyek a’ halált csak az elhalt ideg- rendszernek akarták tulajdonítani. De a’ mondottakból nyilvános, hogy a* tetszhalál egy átaljános tünemény, és nem helybeli beteges állapot, melly alatt az életművek sem agy, sem szívbántalmak miatt, hanem ezekkel együtt halnak-ek A’halálba átmenő tetszhalálban az agy, és szív a’ többi életművekkel együtt, és ugyan azon okból fosztatnak-meg élőtehetségöktől; ezen két jelesebb életmű tehát csak sietteti a* közönséges halált. — Az életét vesztő agy t. i. megfosztja az egész életműséget, az életre oly igen megkivántató tulajdon ingerétől; a* szív pedig öszvehűzó, és vérthajtó erejénél fogva az egész testre, és annak minden életműveire
