Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
12 vér, és az életművek nem halnak-el oly egyszerre; hosszabban munkálódik illyenkor az agy, és a* tetszhalálos állapot annál kínosabb; folytatódik végre a’ szívverés, innét fa’ vérke- rengés is; miért a’ kiilbór, és az egész haj edényrendszer vérrel telik-meg. 12. §. A’ tetszhalál tehát az által hoz valódi halált elő, hogy a’ külön részek üteres vér helyett vérerest kapnak. — Innét azonban más kérdés támad, vallyon t. i. ezen véreres vér tulajdon tompító ereje által hat ily kegyetlenül az életre; vagy talán nem bírván éltető erővel csak taga- dólag vet ennek véget. — Bichat hajlandó az előbbit hinni, mivel őtet több adatok győz- ték-meg az üteres vérnek éltető, a* véreresnek pedig tompító erejéről, minek bizonyítására csak a’ lobos veresség, ’s a’ fenének, siílyös foltoknak szederjes szinök közötti különbséget említi; ez azonban tulajdon vélekedésem szerént is onnét következik; de szinte innét magyarázható , miért szép piros Színűek az erős, jól kifejlett lehelőművekkel biró egymik, midőn ellenben a’ gyenge, keskeny mellűek közönségesen sáppadtak; továbbá az állati kifejlődést tekintvén-meg, az izomerő mindenkor lehelési tökélletességgel jár együtt, és ifjabb korban az üteres, élemedettben pedig a’ véreres rendszer tűnik-ki jobban. Bichat egy próbatételre hivatkozik; ő t. i. az agy* edényeibe fecskendezett véreres vér által tetszhalált hozott elő, midőn ez üteres vérre nem következett, jóllehet mindkét esetben az erőművi feltételekbe szorgosann felügyelt, ne hogy talántán az ezekbeni változtatás külön foganatot szüljön. — Ezen igazsággal leginkább egyezni látszó
