Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Első Rész. A' tetszhalálról átaljában - Bévezetés
10 nak, de mindazonáltal előbb azt kellene meghatározni , vallyon azon szeszek a’ véreres vérben valóban találtatnak é ? 10. §. A* tetszhalál’ tökélletes felvilágosítását tehát Bichátndk köszönhetjük. Ezen jeles Éptanos (Physiologus) szerint a’ halál nem elfojtott vérkercngés’szüleménnyé,’s nem is azért következik, mintha az életművek, táplálásukra vért nem kapnának, de mivel üteres vér helyett vérerest, éltető erővel nem bírót nyernek. — Nyilvános a’ fent emlittettekből, hogy felfüggesztetté lehelés után a’ vérkerengés még jóval folytatódik; azért tehát lehelési elfojtó- dás után a’ tüdőkből véreres vér foly a’ bal szívüregekbe viszsza, és a* test’ külön életművei szinte illyes vért nyernek táplálásukra. Hogyha tehát valódi halálba megy által a’ tetszhalál, ezt csak az éltető erővel nem, de talán éppen bóditó tulajdonnal biró vérnek tulajdoníthatni. íi. §. A’ tetszhalál’ jelen észképe szerint, minden halált előző tüneteket, úgy a’ bonczolás alattiakat is könnyen megfejthetni; és ha a tetszhalál alatt nem minden életművek haluak- el 'egyszerre, annak oka csak az: hogy a’ véreres vér nem minden életműbe jutliat-el egyszerre, és mivel ezeknek különböző fogékonyságuk is van. — Azért omlik a’ megnyitott üterekből fekete színű, és nem piros vér ki, mit Bichat a’ fejütér’ megnyitásával is tapasztalt ; azért telvék az életművek közönséges halotti eseteket felülmúló, ’s nagyobb mennyiségű fekete színű, minden hegedékenység nélküli vérrel; mi megint véreres vérre mutat; \
