Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)
Toldalék. A' mentőintézetekről, 's társaságokról
200 vagy későbben szabadíttatik is ki, mi halandó, meg kell annak halni; a’ mi élhet, élni fog az úgy is; és ha az ember egyszer meghalt, nem képes azt többé orvos feléleszteni. — De más oldalról azt is meg kell vallani: hogy találkoznak több orvosok, *s főkép’ seborvosok, kik a’ tetszholtaknak felélesztésökre kívántató tudománnyal csak felületesen ismerkédtek-meg; azért igen jó volna, ha az 1783-diki Maius’ 30- áról szóló Maynzi végzet’ példájára azok közűi egy sem nyerhetne nyilvános hivatalt, míg az orvosi tudomány’ezen nevezetes ágában való járatosságáról is próbatétel által bizonyságot tehetne. A’harmadik feltételre nézve : csak az felelne meg a* köz várakozásnak, ha fö oskoláinkban az orvosok, és seborvosok ezen tekintetben is különös tanítást nyernének; a’ külföldön tanultak pedig nyilvános hivatalokba való iktatásuk előtt szorosabb próbatétel alá vettetnének. Továbbá az orvosi, ’s seborvosi hivatalokat úgy kellene beosztani: hogy mindenütt, hol nagyobb tavakon, folyókon való átjáratok, fürdő, és úszóintézetek vannak, alkalmas egy- mikre nézve fogyatkozás ne lenne; de ezen kivűl felsőbb rendelés által azt is foganatba lehetne vinni: hogy szükség’ esetében nem csak nyilvános hivatalokban lévő, de minden privatus orvosi személyek kénytelenek legyenek valami szerencsétlen eset által életveszedelemben forgó személyeknek segítségökre sietni. A’ helybeli Elöljáróság szinte szoríttassék arra: hogy ily történeteknek alkalmukkal a’ helyszínén megjelenjenek, ’s a’ szükséges segítő személyeknek odaidéztetésök , a’ megkíván? tató eszközöknek, ’s szereknek előhozatásuk után leginkább jó rendre ügyeljenek,
