Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)

Toldalék. A' mentőintézetekről, 's társaságokról

Felebb említém már: hogy a* tetszholtak- nak felélesztésüknél több hasztalan bámuló személyeknek jelenlétök akadály gyanánt szolgálhat; mert ha hat hét segíteni óhajtó emberbarátok el nem érhetik igyekezetök által a’ kívánt czélt: azt nagy sokaságtól sem lehet többé reményleni. De a’ kérdésben forgó szerencsétlennek friss levegőre is van szüksége, mit számfeletti embereknek lehelletök könnyen megronthatna, és a* viszszatérő lehelést minden esetre hátráltatná. Az elöljáróságnak tétessék tehát kötelességévé : hogy oly házak elibe, hol valamely tetszhalálos körül tétetnek feléleszté- si próbák: örökét állíttasson-fel, vagy a’ szükségtelen bámuló népnek elszéllyeztése után az ajtókat zárassa-be.

Valamint a’ tűzoltás egy jól elrendelt városban bizonyos személyekre bízatik, és ily alkalommal minden polgárnak környűlményi- hez képest különféle foglalatosság adatik; úgy lehetne a’ dolgot intézni: hogy szerencsétlen felebarátinknak felélesztésökre is bizonyos emberek rendeltetnének; előbbi esetben vagyonunk, itt pedig felebarátunk’ élete forog veszedelemben; ez ugyan nem terjedhet, mint p. o. a’ tűz továbbra, és egy embernek veszedelemben forgó életéből nem háramlik az egész társaságra nagyobb kár; mindazonáltal ha gondolára veszszük, hol nagyobb folyókon, csatornákon való átjárat, fürdő, ’s úszóintézetek, huták, fabrikák, kőszénvermek, ’s több illye- sek vannak, ezen helyeken évenként életöket vesztő munkásokból eredő hijány, a’ tűz által okozott károkat valóban jóval felűlhaladja. — Igen czélirányosan gondolkoznak valóban azon társaságok, mellyek ezen foglalatosságot bizonyos jártas személyekre bízzák, kik egyszers*1