Flór Ferencz dr.: A' tetszholtak' felélesztésökről szóló tanítás (Pest, 1835)

Második rész. A' tetszhalálról különösen, 's annak nemeiről - Negyedik Osztály. Az elfojtott, vagy kimerített életerő által okoztatott teszthalál - Ideges tünetek

175

erőt ada néki; félig öltözve ’s fájdalmat nem érezve gyorsan kifutott a’ városból. Az emberek utána néztek, de senki fel nem tartóztató, ’s így a’ temetőbe ért; hirtelen végig jártatá szemeit, inig fellelé a’ mit keresett. Két munkás foglálatoskodott a’ sírnál egy követ helyezvén reá; a’ nő oda rohant, ’s a’ felírásban férje nevét olvasó; a’ rábámuló munkásokat félrelöké, szólani akart, de nem tudott érthetetlen ga- gyogás, ’s hő könnyek fojták-el szavát; magán kivul lett, melle nagy hévvel hullámlott, gyengéd karjai mélyen ásódtak-be a’ földbe. Elbágyadva eszmélet nélkül végpontján látszott lenni szenveinek, mellyen azéletet megemészti a’ fájdalom.

E’ rettenetes qntudatlanság után hideg láz, és félrebeszélés közben elszűlte gyermekét, ’s azt tébolyodtságábau elhajítá. Néhány pillantat múlva mély gondolatokba merült, ’s e’ szavakkal ugrott-fel: „Nem ó meg nem halhatott a’ nélkül, hogy tőlem búcsút ne vett volna. O nékem nem szólott, ő tehát meg nem halt. — Még egyszer látnom, még egyszer ölelnem kell őt!“ Ezen gondolat mind inkább erősödők fejében, kiszakasztá magát annya’ ’s rokonai’ karjaikból, férjét kiakarja ásni, maga akar meggyőződni, ha valóban meghalt é az? Őröltnek tartatott, de hoszszú hasztalan ellenzés után kénytelenek valónak a’ kö- rúlte lévők engedni nekie. A’ temetőbe kísér- teték férje’ sírjához reggeli négy órakor; a’ leendő jelenetre számosán gyűltek szemtanúk.

A’ megholtnak koporsóját fedező föld nem sokára cltakaríttatott , a’ koporsó felásatott, a’ fiatal nő ráborúlt , ’s minden erejével igyekezett feltörni a’ leszegezett fedelet, segítettek neki; végre meglátó férje’ hüledékét, rá-