Fleischer Jósef: Szülészet kézi könyvül a bábák számára (Pest, 1857)
Első rész - Első Szakasz. A szülszervek leirása s a szülészeti vizsgálat - Harmadik Fejezet. A lágy szülszervekről
15 által képzett tágulatát, mely félteke alakjában domborodik le a hüvelybe. Ezen kívül négy falat különböztetünk meg rajta; egy mellsőt, mely legrövidebb, s a fanporc- iztilet felé fordul; egy hátsót, mely a keresztcsont kivájulásafelé tekint; s az ülcsontok felé fekvők ét oldalfalat. — A hüvely belső fölszine takhártyával van bevonva, mely a mellső és hátsó falon érzékeny, haránt tarjagos redőkbe szedetik, melyek a hüvelyboltozat felé elsimúlnak. Sokszori közösülés, méginkább gyakori szülések által a hátsó fal ráncai nagyobbrészt elenyésznek, a mellsők megmaradnak, ezek eszközük a hüvelynek hosszában és széltébeni kitágulhatását. E ráncok köztt számos kis takmirigyek nyílnak, melyek a terhesség vége felé, s a szülés alatt igen sok nyálkát választanak el, s ez által a hüvelyt sikamlóssá teszik. A méh tapintatra majd nem porckeménységű üres ivarrész, melyben meddő állapotban a havi tisztulás elválasztása történik; terhesség alatt pedig a magzatcsir fejlődése vitetik végbe. Alakja hosszas, élűiről hátrafelé lapított körtéhez hasonló. Hossza meddő állapotban 2 f/2 hüv, szélessége a méhfenéknél 1 lf% hüvely knyi. Helyeztetik a medenceüreg felső felében a hüvely felett, a húgyhólyag és végbél között; széles vastag része fölfelé s kissé előre, — keskenyebb hen- gerű része le s kissé hátrafelé hajlik. — A méh közönségesen 3 részre osztatik t. i. méhfenékre, testre és nyakra. a) Améhfenék a méhnek felső legszélesebb vastag részét foglalja magában egész a petevezetékek méhnyiladékáig.
