Fischer Jakab - Ortvay Tivadar - Polikeit Károly (szerk.): Emlékmű 1856-1906. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából (Pozsony, 1907)
II. Rész. Pozsony városának kulturális, egészségügyi és gazdasági haladása az utolsó ötven év alatt - Dr. Wolff Gerő: Gazdasági haladásunk
DR. WOLFF GERO tartsa, biztosítsa az egész országra kiterjedő egységes díjszabási rendszert. Természetes, hogy az állami kezelés mindenütt drága szokott lenni, s ennélfogva a helyiérdekű vasutak sem igen voltak jövedelmezők az érdekeltségre nézve, ez okból egyik-másik vasút vagy ilyenek szövetsége arra törekedett, hogy minél több befolyást tartson meg a maga számára, mindamellett azt mondhatni, hogy a helyiérdekű vasúti rendszer igen jól beilleszkedett az állam vasúti rendszerbe, amely Magyarország különleges helyzete mellett eddigelé egyedül volt képes a hazai érdekeket kielégíteni és védeni. Pozsony és a vármegye vasúti hálózata is a legelső és a később épült Vágvölgyi fővonalon kívül helyiérdekű vonalak útján fejlődött és pedig egyöntetűen hazánk egyéb vonalhálózatával. Hazánk legrégibb simítja — miként előbb említettük — a Pozsonytól Nagyszombatig és onnen Szeredig terjedő s kezdetben lóerőre berendezett pálya volt. Már 1836-ban megalakult Pozsonyin egye nagybirtokosaiból és pozsonyi kereskedőkből álló társaság, oly célból, hogy az öt szabad királyi várost sínuttal összekösse. A következő évben meg is kezdették a Nagyszombatig terjedő 8 mért- földnyi út kiépítését. E vasút teljes kiépítése azonban sok időt vett igénybe s a vállalat még ezután sem virágozhatott föl. Ama törekvése, hogy a pályát gőzmozdonyúvá változtassa át, pénzügyi nehézségek miatt egészen a hetvenes évek végéig belenyulik, míg végre ugyanis egy társaság 1872-ben megvette a vasutat, mely aztán alkatrészévé lett a vágvölgyi vonalnak. Ez a vasút, amelyet mindenesetre helyes közgazdasági szükségérzet hozott létre, mert nemcsak a Vágvölgyének és Pozsony vármegy ének mezőm
