Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

80

1847-ben Erdélyben Boncida táján és Magyarországon is a vándor sáskák temérdek kárt okoztak; épen száz évvel e sáskapusztitás előtt Magyar és Németországot a sáskák borzasztóan meglepték, ugy bogy a kormány jegyzőkönyvbe iktatni rendelte e sáskapusztitást; e jegyzőkönyv szerint, akkoron a sáskák, Moldva és Oláhországból Erdélyen át, oly nagy csoportokban jöttek, hogy a napot elhomályosították, és az embert 20 lépésnyi távolban, fényes nappal, nem lehetett kivenni, átröpülésük egy pont felett négy óráig is eltartott, hol elvonult e sáskacsapat, minden zöldséget felemésztett, egy fűszál nem maradt nyomában. Ily emlékezetes évek a sáskapnsztitásról 1242. 1475. 1536. 1648. 1658. a mikor 3 nagy sereg vonult át Orosz, Lengyel és Magyarországon, némely helyeken a döglött sáskák 4 láb magasra is voltak halmozódva, 1693. 1747. 1748. 1780. 1826. évben. A sáskapusztitáshoz járult még 1847-ben azon szomorú esemény is, hogy országszerte szűk termés lett, az ország csapásérte vidékeiről Budapestre tódultak a sziikölködök, éhezők, és éhínség miatt elcsigázottak seregei, a kórházak ennek következtében zsúfolásig megteltek, a mi miatt ragályos liagymáz tört ki nemcsak a kórházakban, melyek a temérdek beteg befogadására elégtelenekké váltak, — hanem magában a fővárosban is. E kiiteges liagymázjárvány alkalmával, a pesti Rókuskór- liázban betegek orvoslása és ápolásával foglalkozott személyzetből 26-an haltak meg, köztük 4 orvos, a kórház főigazgatója a derékPiskovics János orvos is; csak e kórházban magában, e járvány alkalmával 9035 idegen beteg részesült többnyire ingyen gyógyításban, az elhaltak száma ugy viszonylotí a felgyógyultakéhoz, mint 2 a 15-höz; a ragályos kór február hóban tört ki, s május hóban volt tetőpontján. Ugyanekkor az ország felső megyéiben éhínség és szükség tizedelte az ország lakosait. Hagy mázjárványok dúltak Pozsony, Pest, Trencsén, Zólyom megyékben, nem