Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
67 nézve, ez, t. i. nem ivarszervi közösülés, inkább, mint más módn ragályozás, u. m. csók, evés, ivás közben, fertőzött edények, mhanemüek stb. érintése által jö létre; közönségesen ivarszervi bántalom nélkül lép föl, bágyadtsággal, vagy lázzal kezdődik, éji lázroliamokkal terjed és növekszik, a betegség kezdetén már csontfájdalmak jelentkeznek, a nyirkmirigyekre nem terjed, azaz dobok nem fejlődnek vele, állítólag életrendi eljárással is leket gyógyitani. A skerlievót az orvosok egy része Willán-féle közönséges börfarkasnak, más része pedig poklosságnak, legtöbben harmadiagos bujakórnak tartják; Poór tr. szerint pedig — és igen helyesen — a skérlievo nem csupán bujakor egyszerűen, hanem a bujakórnak szövődménye egyéb alkati betegségekkel.') 1795. és 96-ban Szerémmegyében pestis ütött ki, de mely az ellene foganatba vett szigorú zárlat és rendszabályok pontos foganatosítása miatt, az országban nagyobb elterjedést nem vehetvén, elfojtatott. E pestist leírta Schraud F. orvostanár.* * 2) E ragályok történelméből láthatjuk: hogy a pestis v pusztítása a 18-ik század alatt szelídült, azaz belterjességéből sokat vesztett, csak két Ízben tört ki teljes erővel, u. m. 1709-ben és 1739-ben, a többi pestis pedig már csak egyes helyekre szorítkozva tűnt föl, mely körülményt, a ragály terjedése ellen foganatba vett s erélyesen keresztülvitt szigorú rendszabályoknak, óvintézkedéseknek s kivált a vesztegintézetek felállításának kell tulajdonítani. Tapasztaltatván ugyanis, hogy a pestis hozzánk mindig külországokról hozatott be s hazánkban önállólag soha ma!) Linz bau er F. Cod. S. med. Hung. 3-ik köt. 2-ik rész. Budán, 1855. — 613-ik lapon. 2) Linzbauer F. Cod. S. med. Hung. 3-dik köt. 1-ső rész. Buda, 1853. — 743 lapon. 5*
