Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

58

1770-ben Erdélynek Moldva, és Oláhországgal határos részein pestis ütött ki, mely Mátyus szerint „holmi infectus oláhországi emberekkel titkon cimboráié oláhokba, a háromszéki, bodzái passus körül, szélyel fekvő kalibákba bele kapván, Erdélynek ezen felső részét bekéborlá. Melyben kilenc hónap alatt itt is, amott is belekeveredtek vala 520 famíliák, azomban betegek voltak 1630 személyek, kik közziil 1196-an el is vészének, mig itt a Maros-széken, Rakasd nevű falucskában megszorittaték és szerencsésen cl főj taték.“ ')

177 '/2-ben rothasztó epésláz járvány — febris bilioso putrida — (hagymáz) uralkodott az ország több részében, kivált Pozsony és Sárosmegyékben.2)

177 V5-ben Magyarországban a szarvasmarhák között újra kiütött a dög, mely még az 1778-dik évben is hol egyik, hol másik megyében szakadatlanul pusztított, annyira, hogy csak ez évben is, a hivatalos kimutatás szerint 62,066 darab szarvasmarha, 91,897 sertés, birka és kecske, 13,882 darab ló hullott el ragályban, mely kára az országnak az akkori pénzértékben 1.231,067 pengő forintra becsültetett. * 2 3)

1783-ban Borsodmegyében, Gömör és Abaujmegyék- ben vörhenyjárvány uralkodott, melyet Pác Sámuel budai egyetemi tanár skarlátos hidegnek nevezett el, (első magyar neve torokgyúladás volt) oly szerfelett heves volt pedig az orvosok által kevéssé ismert eme járvány, hogy némely falvakban 300 gyermeket is elsepert; egy kis faluban, lionnét a gyermek majd mind kihalt, előbb a kutyák és macskák ezen vörheny miatt eldöglöttek. — Ugyanazért a kir. helytartótanács, látván a járvány szokatlan he') Linz bau er. Cod. S. med. 1 köt. 871. lap.

2) Linzbauer. Cod. S. mcdic. 1-ső köt. 871. lap.

3) L i n z b a u e r F. Cod. S. med. Hungar. 3-ik köt.