Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
57 járvány, az ezt követő évben pedig vérhasjárvány uralkodott, egyúttal a marliadög is nagyon pusztított, mely az országnak hol egy, hol más megyéjében meg-megujulván, elhúzódott, és tartott 1766-ig. Oka volt e dögnek a rendkívül száraz időjárás, torok, száj és körömfájás, takarmányhiány, rósz élelmezés, rüh, himlő, vérhas, a büszhödt, állott és mocsárvizek itatása stb. A kór oka kiderítése végett elrendelt hivatalos boncolat az edények feltűnő sárgaságát, epehólyag és máj szokatlan nagyságát, fekete, bűzös, kiáll- hatatlan bélsárt, tüdő és belek bántalmazottságát tüntette elő. E pusztító bántalom ellen a magyar kir. helytartótanács országszerte, mint legsikeresebbnek talált gyógyszert, e vegyitéket köröztette : Rp. Antimonii crudi. Rad. Gentian. Sulfuris citrini, Salis communis aa libras duas. Baccarum Juniperi libram semis. D. S. fiat pulvis. E porból kelle a beteg baromnak este és reggel egy jó kanállal beadni, azon kívül a marha orrát, száját és nyelvét, étetés és itatáskor, leginkább reggelenként borecettel megmosni, vagy ha ebben a gazdának módja nem volt volna, e mosást friss emberi vizelettel tenni, utána a marha torkába, ecetes vagy húgyos kenyérre egy fél kanálnyi nyers kén és két kanál sót kellett önteni.') 1768-ban az ország különböző megyéiben még mindegyre tartó és pusztító marhavész ellen, a helytartó tanács újra egy gyógymódot köröztetett, melyet Brandenburgban nagy sikerrel használtak, u. m. kréta, sárga kén, sziksó, fenyöbogyó, konyhasóból fél font, biizaszat fél lat, e szereket jól öszszetörve, gersliliszt, meg jó borecettel megsza- poritva, elvegyiteni, naponta frissen készíteni, reggelenként huzamosabb ideig egy egy marhának diónyi nagyságú adagot keile beadni.*) * 2 ') L i n z b a u e r F. Cod. S. mod. Hung. I -ső kötet. 2) L i n z b a u e r F. Cod. S. mod. Hung. 3-ik köt.
