Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
50 1717- ben felső Magyarországban, kivált Eperjesen es vidékén liimlöjárvány tizedelte az ország lakosait. E vészes liimlöjárványt leírta Rayman A. akkori eperjesi orvos.') 1718- ban Magyar és Erdélyországban a szarvasmar- hák között dögvész pusztított, az úgy nevezett marhavész, és ezenkívül oly borzasztó szárazság uralkodott, hogy sok helyen a folyamok, tavak kiapadtak;2) e száraz időjárás miatt szűk termés, és Erdélyben, különösen a székely földön, oly nagy éhínség lett, hogy a székelység nagy része, a szomszéd Moldva és Oláhországba költözött; kik lionn maradtak, a legnagyobb Ínséggel küszködve éltek, ételt készítettek az élöfák héjából, melyeknek megtört porát liszttel vc- gyiték, mogyoróból két részt tévén egy rész liszthez; a szalmát összezúzva, pogácsává gyúrták, a fűmagot liszttel vegyi- ték, s e miatt szertelen fekete volt a kenyér. A galagonya és más erdei vadfák gyümölcseit emberek ették meg; sokan árnyak —félholtakként jártak szét, többen örökös szolgákul adták el magokat, csak hogy éltöket megtarthassák; a nagy éhség és szokatlan eledelek anynyira megronták az emberekben a nedvet, hogy az 1719-ik év folytán a székely földön pestisben 100,000 embernél több halt meg. A székelyek közt szertelen dúlt éhínséghez vagy éhhagymázhoz, ragályos pestis is társakozott, mely aztán nemcsak a székelyek közt, hanem Szeben, Brassó, sót egész Erdélyország területén dühöngött. E pestist leírta Albrichi brassói orvos.3) 1719- ben Eperjes, és környékén vérhasjárvány uralkodott; melyről Rayman Adám eperjesi nagy hirii orvos értekezést irt. * 1720- ban a Bánátban, Temesmegyében állomásozó császári hadseregben nagymérvű váltólázjárvány uralgott, ') Rayman A. Historia variol. sup. Hung. 1717. 2) S p á n g á r András. Magyar krónika. 98. lap. 3) Bőd Péter után Gí. Mikó Imre a Budapesti szemle 15-ik kötete. 238 lap. 18G5.
