Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

42

szörnyen kezdenek halni. Segesvárott pedig mai napig is (1711) mind halnak, már éppen pusztán maradt a város. Már az előtt is sokszor volt Erdélyben pestis, sokan meg is holtának, de ugyan maradtanak is még emberek a pestises helyeken, de most valahová beeshetik, éppen mind kitakarítja a mirigyhalál a lakosokat. Udvarhely székre a Segesvárott szolgáló leányokról elhatalmazék, és szörnyűképpen halnak az egész székben, Medgyesen hasonló képpen, és Ktiküllö vármegyéken. Ha Isten meg nem szán bennünket, félő! hogy az egész országot elfogja, és végképpen elpusztul ez a szegény ország! Mert Szebenben is immár a nagy himlőben, mind nagy emberek, mind kicsiny gyermekek erössen kezdettek halni, mely nyavalya mindenkor a döghalálnak elöljárója szokott lenni.

Magyarországban is úgy liallatik, sok helyeken gras- sál, és nem hogy az emberek megjobbulnának, sőt annálin- kább clfajultanak; beszélik hogy Segesvárott, a kik megmaradtalak is, esznek, isznak házasodnak, s ha a templomban harangoznak, azt mondják a papnak, miért mennénk mi a templomban, lám eleget könyörge, sira ez a város az Istennek, még sem könyörüle meg rajtunk; ezen két nap mi is meghalunk, mint a többi, akár csak addig éljünk kedvünkre. A gubernium látván az Istennek rettenetes ostorát, az egész országon, minden religion valóknak, közönséges böjtöt hirdete, hogy minden vasárnapon, valamig 3-or a templomból ki nem jönnek, addig senki sem ne egyék, sem ne igyék: de azon böjtöt is a ki akarja, csak úgy observálja, a honnan semmi jót nem várhatunk magunkra. A generál pedig minden helyeken, a hol még pestis nincsen, strázsákat rendele, hogy megvizsgálják ki honnan jö, s hová megyen, s nagy bajjal tud most akárki, csak a szomszéd faluig is menni, a mellett pátenst bocsáta ki, hogy a pestises helyekről, senki a falu, város határán kívül ne járjon, mert meg van parancsolva, az olyan embereket minden kedvezés nél-