Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

43

kül megöljék, és ha a strázsák meg nem ölnék, a strázsákat magokat a generál megöleti; és hogy minden városokon, falukon kiviil a mezőre házakat csináljanak, és ha valaki megbetegszik, akár ur, akár szegény legény legyen, kivigyék mindjárt azokba a házakba; s oda pedig ne legyen szabad senkinek menni, hanem az ennivalót tegyék le közhelyen, s a betegek hordják el magoknak, s ha meghalnak is, se apjának, anyjának, gyermekének oda ne legyen szabad menni a hóit testet csókolni, vagy siratni; harangozni, prédikáltam, kisérni, hanem a mezön ássanak nagy verme* két, s arra rendeljenek minden városokon, falukon, két, 3 embert, azok vigyék ki éjszaka a holttesteket: s minden ceremónia nélkül tétessék el. Ha pedig otthon a maga házánál meghalni talál valaki, a házat minden bennelévö egyet- másokkal együtt a földig elégessék, s a ház cselédit az erdőre csapják ki, s 40 napig ott legyenek. A mint már sok helyeken meg is történt ez a halálnál nehezebb, s terhesebb parancsolatnak véghez vitele, melyet csak hallani is irtóztató dolog, s éppen elfonnyasztott már csak az arról való gondolat is! . . .

A szebeni doktorokat is a generál egyben gyíijtvén, megparancsolja, hogy a mostani pestis ellen orvosságokat Írjanak ki mindenfelé az országban, s ki is küldék Írásban. Az orvosság ugyan jó, s Istentől rendeltetett eszköz is, de mindenek felett való orvosság volna az igaz megtérés, mert a nélkül az orvosság sem használ. Azt javallják: hogy minden reggel a házakat fenyő tövissel füstöljék, a házak falait minden héten fejéritsék, éhomra senki házából ki ne menjen, kivált a fenyömagot, égettbort, vagy nyers boritalt, fenyömagos ételt, mézet, diót, fokhagymát, mandolát, a do- hányszivást igen javallják.“

Ugyancsak e pestisről írja Cserei idézett munkájában, „hogy az mindenek felett grassála az országban, elsőben a lovak, marhák, disznók, kutyák, kezdőnek dögleni. Seges-