Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

39

ember közzül alig vagyon egy, ki valaha meg nem himlö- zött volna, melynek oka ez, mert nincsen oly anya, ki az ö mellében, oly egésséges vérrel táplálhatná magzatját, melynek valami hibája nem volna. Mely veszett vérnek fel kell asztali a magzatban, vagy előbb, vagy későbbre forrni, és a testen ki kell ütni vagy apró veres himlővel, — morbilli — vagy öreg hólyagossal, — variola, — hol többel, hol kevesebbel. Néha pedig e rósz vérnek felforrását az idő is segíti, az ö mivoltával: innen vagyon, hogy néha bizonyos helyben, vagy darab tartományban igen liimlöznek, másutt pedig akkor semmi sincs afféle.

Jelei: Az himlőt az hideglelések sorába tesszük: mivel mindenkor az himlő forró hideglelésen kezdődik: és olyanon pedig melynek semmi rendi nincsen: a forrósága is hol nagyobb, hol kisebb. Az himlőnek pedig megelőzői szoktanak lenni, főfájás, vékony fájása, sőt az egész dereka fáj, mivel ott fekszik egy nagy ér, melyben felette szokott olyankor forrani a vér, mely miatt nagy fájdalmat érez. Néha nyughatatlan álmatlanság előzi meg: hányásra való erőltetés, néha pedig nagy álom; néha rettegések, néha reszketések; sőt a nyavalya is kitöri, rekedezés, nehéz lé- lekzetvétel, néha sok prüszkölés, szemei fénylenek, köny- veznek, esze nélkül beszél, orcája piros és mintegy dagadt. Mind e jelek pedig nem mindenkor vannak meg egy betegen egyszersmind és hol nagyobb hol kisebb mértékben vannak; e nyavalya kezdetén pedig rendszerint mindenkor súlyosabbak. Azt is meg kell pedig tudni, hogy az himlő nem csak a bőrön való nyavalya, hanem a belső részeket is eljárja, mint ez is megesett, hogy a terhes asszony meg- liimlözött, és azon nyavalyában hirnlos gyermeket halva szült.

Jelentései: Jó jel az himlőben, ha hamar s könnyen üt ki, és mindjárt érni kezd, ha veres, vagy fehér és hegyes; — rósz, ha kiütvén is az himlő, mégis mindazáltal igen nagy a forróság; ha nagy a szomjúság, nyavalya kitöri,