Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)

29

lG33-ban „Magyar és Erdélyországban nagy döhga- lál hatalmaskodott.“ Ugyanez évről Írja a Debrecen városi jegyzőkönyv nov. 21-röl: „minthogy a nagyhatalmú Isten haragja nemcsak e város ellen, hanem az egész ország ellen felgerjedett, és a dögvész mindenfelé dühöng, tetszett a tanácsnak, hogy a citera, mindenféle zene, istentelen dalolás, és tánc megszüntettessék.')

1638-ban a nagy szárazság miatt nagy szükség támadt. * 2 3)

1644-ben „nagy döghalál uralkodottMagyarországon.“ -1)

1645. Ebben és a következendő esztendőkben Illyri- umban, azaz Dalmácia, Tőt és Horvátországban rettenetes földindulatok és döghalálbetegségek uralkodtak, nagy károkat tevén. Ugyanez évről 1645. augustus 16-ről írja Draskovics Miklós fóur (Századok. 1873. 578-ik lapon,) hogy Czellbcn, Bruckban is pestisben halnak.4)

1654-ben újra pusztított a pestis, a Lengyelországgal határos részeken kezdődvén, hol az elmúlt évben nagy éhség és pestis uralkodott. A ragály korlátozása ellen királyaink időről időre számos utasítást adtak, s kiadott fertőzési rendszabályaikban (Infektions Ordnung) a tudománynak a pestis tárgyában koronként tett pozitív vívmányai figyelembe voltak véve.5)

1661-ben a rendkívüli száraz időjárás miatt nagy éhínség lett, mely miatt mind a német, mind a török hadseregnek ki kelle vonulni az országból, a kik pedig a várakba szorultak, lovat, kutyát, macskát s más effajta állatok húsát voltak kénytelenek megemészteni; e szomorú időben egy

') Gf. K á 1 n o k y Sámuel. Magyar Krónika. 6. lap.

2) Gf. KálnokySárauel. Magyar Klón. 8. lap.

3) Gf. K ál n o k y S á m. Magy. Krón. 10. lap.

4) S p a n g á r A n d r á s. Magyar Krónika. 304. lap.

5) Gf. Káin oki S. Magyar Krón. 14. lap. — Linzbauer. Cod. medic. Hung. 1. köt. 259. lap.