Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
26 volt, hogy asz kenérnek szűk voltáért az emberek füvet szettének, ászt megfőzvén, táplálták gyomrokat. — Végre ezen drágaságban ilyen dolog is történt, hogy asz ember asz eö giermeket megli ölte, és eltemette, mellj re asz éhség vitte.“ ') 1586-ban „Magyar, Török és Austria országban nagy döghalál uralkodik.“* 2) 1597-ben Pápa városának ostrománál a hadseregben h agy mázj ár vány tört ki, mely leginkább az olaszok közt pusztított, több mint 8000 ember közziil alig 500 térhetett hazájába. A kórházból alig menekülhetett egy, az orvosokat és sebészeket is ide értve.3) 1603-dik esztendőnek kezdetében felette elhatalmazván az éhség, elhatalmazott a döghalál is, (hunger typhus) melynek szörnyű voltát meg lehet Ítélni onnan is, hogy csak az egy Segesváron 700 koldusnál több holt meg s temette- tett el a város költségén, kik oly feles számmal gyültenek oda, hallván ott valami gabonának léteiét. A városiak közziil pedig megholtanak két ezeren; hasonló sorsa volt a többi városnak is Erdélyben. (Haner Historia M. S. ad ann. 1603.) Hozzájárult e csapásokhoz,hogy az oláh vajda Radul is betört Erdélybe pusztítani, ... de cliizé a hallatlan éhség és Ínség, a lakosoknak nagy része, kiket a Básta s Mihály vajda fegyvere, vagy döghalál, vagy az éhség le nem ölt, kik megmaradtanak is életben, a hazánkban nem maradhattanak, hanem sokan elbúj dostanak a török földére, Magyar, Oláh, Lengyelországba, hogy magokat megtarthatnák, . . . annyira elpusztultak a szarvasmarhák, hogy tiz faluban sem lehetett egy ökröt, vagy tehenet *) Magyarország és Erdély képekben. Pest. 1853. Kiadják Kubinyi Ferenc és Vakot Imre. Il-ik kötet 120. lapon. 2) I’ethő Gergely. Magyar Krónika. 294. 1. 3) Pt ó z s a y József. Adatok a hagymáz oktanához.
