Fekete Lajos dr.: A magyarországi ragályos és járványos kórok rövid történelme (Debreczen, 1874)
27 találni. Sőt egész Udvarhely széken, mely killömben barommal bővelkedik, egy bikánál több szarvasmarha nem maradott vala. Az emberek magok vonták az ekét, ... a két kerekű talyiga, vagy szekér, melyet az emberek akkor gondoltak ki a szükség miatt, akkor neveztetett Básta szekerének. — Oly nagy gabona szűke volt, hogy Segesvárt 10 írton, Besztercén 24 írt, Kolozsvárt 50 írton elment vékája a búzának, végre 25 aranyat is megadtak érte, ha találtak. (Kazy histor. lmngar. 16. 17. lap.) Következett a szükségből a szörnyű éhség az országra, melyhez hasonlót keveset olvasunk a históriákban. Mert fertelmes állatoknak, megdöglött ebeknek, macskáknak megételekre kényszeri- tette a szükség az embereket, a csillánt megfőzték, korpáz- ták, ha kaphatták, megették, az ablakokról a lantornát levonták, szijjakat egybevagdalták, áztatták, ha mi táplálásra valót találnának berniek. Sőt a természet ellen való dolgokra is vetemedtek, mert az akasztófára sentcntiáztatotta- kat megették ; de ez-türhetöbb dolog volt: az igen irtózatos, hogy az atyák és anyák gyermekeiket megölték, és azokkal táplálták életeket. . . . Egy oláhné Enyeden gyermekét megfőzte, és megette; másik Szeben körül hat gyermekét ette meg, mely kitudódván, mindenik megbüntettetett. Találtatott olyan, a ki vele egy méliböl született húgát megölte, egy részét megette, a más részét pénzen eladta. Találtatott egy elpusztult faluban valami holt ember mellett, kinek egyebe nem volt a csontjainál, a lába fejénél ülve egy kis gyermek, a ki azt mondotta, hogy azok az ö anyjának csontai, kit ö és az ebek ettek meg.') A brassóiak örök emlékezetre, hogy arról a maradék soha el ne feledkezzék, vértének egy pénzt, melyre latinul ez volt Írva: Elül hátul gonosz, valahára isten, kegyelmezz meg Erdély ■) S m y r n a i Sz. P o 1 y k a r p u s, molyét egybeszedegetett F. Csernátoni Bőd Péter. 176G. 53-ik lapon.
