Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában
92 és a salamancai hittani kart kereté föl véleményadásra az iránt, ha vájjon? katholikus keresztyénhez illő dolog-e a hóit tetemeket íolboncolni (1556); de a válasz szerencsésen Vesál javára ütött ki. — Sok követőket, barátokat szerzett, és sok elleneit elnémította Vesál az által, hogy tudományos műutazásokat tett idestova, s mindenütt bonctani mutatványokat tartott hullákon. — Szerencséjéért, tudományos újításaiért mindenfelé rágalmaztatva, üldöztetve elkeseredetten hagyta oda tanszékét s Olaszországot, honában magát kipihenendő. Ámde! a nagy szellemeknek nem lehet nyugtok ! azoknak örökös foglalkozástér kelletik, Vesál is nem sokára ismét bonctanárságot vállalt a bázeli egyetemen, honnan kevés idő múlva 11-ik Fülep spanyol király testorvosának hivatott meg, a holott ő magával s a világgal meg- hasonlva, rásztkórságba esett, s minden iratait elégetve Jerusalembe zarándokolt, mely vezeklési útjában a legnagyobb nyomor és ínség közepette el is balt 1564. Vesál munkálatai s fölfedezései a bonctan terén az eddigi tudalmakhoz mérve rendkívüliek valának; a leglényegesebbek közzüle röviden ezek : az agyban ő fedezte föl a „fornix“ és „septum peHucidum“-ot, valamint az agy légzési mozgását is; a nyelv alatti és a 3-ik pár agyideget ő irta le elsőben legszabatosabban, ő ismerteié meg a könyhúscsát, könymirigyeket; ő állapitá meg a hát idegeit, s tökéiletesité a hailszervek csonttanát, valamint a far- és szegycsontokat; — ő mutatta ki s ismertette meg a kulcsali és névtelen ütér lefolyását, a gátőr iirt, a gyomornyit és gyomor csúkot, szabatosan leirá a récét, májat és düimirigyeket. Vesál kortársa volt Eustachi Bertalan, római bonctanár, -f* 1574; műve „opuscula anatomica, 1564 Venetiae“ —, melyből kitűnik, hogy a bonctanban ő is az elsőrangú tudósok közzé tartozott, s Vesálnak nagy
